Párbaj
Dátum: 2008. június 18. 20:15Műfaj: VersCimkék: halál |  |
Halálomtól véd az élet
Újraszületni, s újra-lenni félek.
Porba hullik lelkem
Bakancs nyoma rajta
Hiába lélegzem még
És szomjazom a jóra.
Újraszületni, s újraélni a szenvedést
Újra érezni a bőrömön a kést.
Nem akartam háborút
A kegyetlen szavak sértenek
Mocskos emlékek törnek elő
Gyilkolják a jövő-képeket.
Meghamisított emberek
Felszántják a csendet
Véres kést szúrnak a holdba
Felborítják a rendet.
Nem hisznek az életben
Kinevetik a halált,
Feketére festik arcukat
Élvezik a magányt.
El sem kezdődött még
De én vagyok a vesztes
Szaladok szembe az árral
Csak azért, hogy nevethess.
Egyedül, a gyilkos tőrrel a kezemben
Nem őt szúrom, megnézem mi van énbennem.
Úgysem figyelsz rám
Hiába nézel
Bárkit megölhetnék most
E csupasz késsel.
Nem tudod miért nem mozdulok
S miért réved a semmibe szemem
Agyam tornácán a halál vigyorog
Meghaltam. Gyere velem.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Veronai (#1400) | 2008. június 20. 00:05 |
Nem megyek! Élek és élni is fogok! Akármennyire is az arcodban a halál vigyorog! Üdv, az 1percesek világában! veronai | |
| |
