Pár gondolat József Attilához
Dátum: 2011. április 03. 10:22Műfaj: VersCimkék: megemlékezés, érzelem |  |
Mit megértek szavaidból
az maga az Élet.
Nem kérdem mit tettél,
azt sem,hogy mi végett
s bár átkoztad lázban anyádat vadul
tudom,szíved szenvedett cudarul:
hűtlen szerelmeid miatt
magadat sirattad
elhunyt anyád miatt magad
gyermeknek akartad
-ezt mind értem!-
de,ha hallanád szavam
most válaszolnék:van,mi nekem is fáj.
Mindenkit tipor az Élet
vagy így,vagy úgy.
Nem tudom értem majd
szól-e sirató ének
húznak-e reám majd földet
ha meghalok
-már megint butaságokat gondolok-
de gólyalábon szalad velem az Élet
s itt mindnyájan Hét toronyba
vagyunk zárva
egymásnak őrülten kiabálva
követeljük a levegőt
s mint álmos gyeremeket az anyja
könnyű mesékkel elringatva
csak átéljük az Időt.
Mit írtál-olvasom.
Lényed megriadt vadként ott ül a sorokon
s bánatod bánatom.
Ha élnél,tán figyelnél szavamra
s értenél József Attila.
Míg próbálok szólni,faragni rímeket
egyre hangosabban hallom dobogni
zokogó szívedet.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
