Pirog

Szerző: Unole LozenDátum: 2010. július 12. 22:51

Holdfénysugaras, örökvidám lelkemtől,

Általában mindig elfordul a Föld.-

S elsötétített, meleg szívem mellől,

Bizony minduntalan el-eltűnik a Nap.

Csodaszép, csillagos telihold vagyok én,

melyből mostcsak szürke ezüstkifl látszik,

fekete oldalamat fagy cirógatja,

melyen éjjel hamis, bús orgona játszik.

Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Artsard (#20940)	2010. július 20. 17:15
széééppp - főleg a vége...


2. Unole Lozen (#20907)	2010. július 19. 16:30
Újjé!!!! Csúcson kell abbahagyni ahogy mondják, de én azért még írok verseket erre az oldalra. Köszönöm a családomnak, a bátyámnak, az irodalom tanáromnak és persze kedvenc kutyámnak: Cserokinak.DD
Válasz Mimi hozzászólására (#20877).

3. Unole Lozen (#20811)	2010. július 14. 20:11
örülök, hogy "ízlett":-)
Válasz bobita hozzászólására (#20810).

4. bobita (#20810)	2010. július 14. 20:02
jesssssz, na , végre egy jó pirog :)szia, bobita


5. Unole Lozen (#20801)	2010. július 13. 20:38
Na egész jól indul a móka itten. Kösz
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#20796).


6. Pyrrhusz (#20796)	2010. július 13. 19:26
Gondoltam megnézem, mit ír egy indián, ha már volt olyan bátor, hogy hozzám szólt. Udvarias, spanyol etikettnek megfelelő látogatásnak szántam, de aztán a vers utolsó két sora még sokáig megmaradt bennem, úgyhogy hót komolyan csak így tovább...