vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Préda alaszkán,

Műfaj: VersCimkék: erős, éltben, marad, gyenge, lebukik

 A sarki szél vonyítva hordja a havat,
Nem sok lény van,ki itt talpon marad.
Öles a hó és percről percre változik a táj,
A jávor borja botladozva anyja nyomában jár.
Csordájuk már messze,ö nem bírta az iramot,
Ki itt meg áll,az nem éri meg a holnapot.

A szél jajongásába egy kórus hangja vegyül,
E hangra a szarvasanya és borja nekilendül,
A tundra hercegei,a sarki farkasok üvöltése ez,
Az alfahím népének ezzel vadászatra jelez.
Ez
a dallam erősíti és buzdítja a falkát,
Csalhatatlan szimatuk már érzi a prédát.

Elindulnak,ügetésük vad iramba csapát,
Áldozatuk szaga repíti őket a csapán.
Három éhes vadász oldalazva előre iramodik,
Míg négy a lemaradt borjú inába csimpaszkodik.
Pengényi agyarak felszakítják a nyaki eret,
Már is a havon gőzölögnek a kiontott belek.

A tonnányi jávoranya sem kerülte el sorsát,
Némi ellenállás után átharapták a torkát.
A nagy lakomának itt is gyorsan híre megy,
Varjak már a fákon ülnek,arrébb egy róka őgyeleg.
A prédák ki múltak,a falka ereje teljében van,
Körforgás az élet,a gyenge alulmarad.

2007.11.30. Rézi

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket