Préselt virág

Szerző: TMTDátum: 2009. október 29. 04:59

Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotások

Csak egy szál kék préselt virág
maradt velem a könyvemben...
Emlékeim a dacos időkből .
Sosem próbáltalak megérteni !
Nem akartál engem megfenyíteni.
Legkisebb lányod voltam , édes...
Semmivé lett minden beszéded .
Nem értettem szavaid , mintha más
nyelven magyaráznánk mindketten.
Te épp úgy menekültél valami elől ,
mint én , mégcsak remény sem maradt
hogy megtalálhatjuk a hangot , közös utat .
Sokszor akartam mondani , hogy szeretlek.
Mikor búcsúztam mindíg megkerestek
gyermekkorom emlékei...hol vártalak .
A park padján ülve , órákon át hiába...
Más asszonyok mézes zabolája nem
engedett...Most már mindegy, egyremegy.
Nem mondhatom meg többet, szerettelek.
Temetésedre haza rohanva Kaliforniából,
virágos ruhámmal megbotránkoztattam
minden álszentet , ki halálod régen várta .
Házad értékét már kikalkulálta , intézkedett
hogy a poraid helyet kapjanak a sárba .
Elmosott az éltető víz bő, hideg sugárja...
Mindenki elment , hogy a vacsorára
időben ott lehessen , én térdepeltem ,
hogy utoljára , a nedves fűből lopjak virágot .
Még akkor is a tilosba , mindenki mondta...
Megsúgtam... Neked akartam éveken át,
bevallani mennyire szörnyen fájt…
Látni családunk elsűlyedését , hosszú időn át
tartó vezekelésed…A kis virág az enyém lett.
Elhoztam magammal , ő van velem .
Neki súgom könnyes szemmel , megbocsájtok…
Édesapám , megértelek…