Rám szakad magány
Dátum: 2011. február 09. 17:08Műfaj: VersCimkék: soha ne kelljen elválni |  |
Mint…akitől ellopták
Élete értelmét,
Mint…akibe visszaoltják
Rég feledett félelmét,
Úgy éreztem magam,
Ahogy elmentél tőlem…
Még a Nap is elbújt
Percekre felőlem!
Elvitted magaddal
-szívem örök vágya!-
Te gyönyörű, Te édes,
Tündér…Nap-leánya!
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Herbák István András (#23000) | 2011. február 14. 07:58 |
Kedves Bóbita! Köszönöm őszinte szavaidat! Lehet, hogy ömlengés, lehet, hogy ötödikes...nem vitatom! Sajnos...eszemben sincs Petőfivé válni, még csak árnyéka se lehetnék! A "korszerűség", a "mai kor" versei...hogyis mondjam, hogy ne bántsak meg vele senkit?...talán más kategóriák, mint amit az a szó jelent, hogy...vers! Persze...mindenkinek más és más a szép a jó, a ... vers! JA! És küldd hozzám az összes ötödikest..."versenyeznék" velük, hogy ki tud...olvasni!? És ugye tudod, hogy ez se a személyednek szól?! Üdvözlettel: István András | |
| |
2. bobita (#22954) | 2011. február 10. 09:54 |
elolvastam a verseidet!!!! egytöl-egyig romantikus ömlelges, silany kis probalkozas,kinrimekkel telis tele!!! mar ne haragudj, ilyet minden ötödikes tud mar irni hazi feladatkent is, ha jo a magyartanarja :(((szedd össze magad!!! es inkabb olvass, de ne ragadj le petöfinel,jöttek utana meg nagyon sokan !!! hozzaszolasom termeszetesen kizarolag az irasaidat es nem a szemelyedet minösitette. üdv , bobita | |
| |
