Reggel (Kedvesemnek)

Szerző: HalacskaDátum: 2010. március 30. 07:14

Mint a reggel első csókja,

álom szélén ringatózva,

kócosan a buja ágyon

ellebegő, puha mámor,

álom-illat felhőjében,

redőny-szűrte nap fényében,

öled sodró ritmusára,

vágyfakasztó sóhajtásra,

cirmos, színes, kis virágok

csókként nyílnak meg a szánkon.

Veled, Kedves csak lebegnék

s a Tavasszal szeretkeznék.

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Halacska (#19127)	2010. április 21. 15:07
Van hogy könnyed, van, hogy fájó/ólom nehéz, mélyen szántó,/ritkán állja ki a próbát,/ nem ölt soha újabb formát,/ mégis áttöri a gátat,/hatalmasan égre támad,/s elveszi a józan eszed-/ilyen pajtás a szerelem. :)
Válasz ultraviolet hozzászólására (#18893).

2. Halacska (#19126)	2010. április 21. 15:02
Köszönöm! (a "sultan" csak egy név, nem rang az esetemben :))
Válasz bobita hozzászólására (#18879).

3. ultraviolet (#18893)	2010. április 02. 16:02
Az élet talán legszebb ajándéka: néha kapunk néhány percet, ami órákig is eltarthat. Évek múltán is...


4. bobita (#18879)	2010. április 01. 19:31
hát ,szóval : bölcs szultáni fenség ,csak kívánhatom,hogy tartson meg téged a nyár összes lángsugara is ebben a tavaszi lebegésben és szépíró kedvedben egyaránt .


5. Halacska (#18844)	2010. március 31. 07:50
Köszönöm szépen Nektek! :) Vannak pillanatok, amikor úgy érzi az ember, hogy most kellene megállítani az időt egy kicsit. (Aztán minden folytatódik ugyanolyan, delíriumos stílusban, de az a pillanat segít elviselni -legalább azt a napot).