Reggeliztünk...
Dátum: 2008. március 29. 11:41Műfaj: VersCimkék: vers, szerelem, élet, érzések |  |
Pápai Ildikó
Reggeliztünk…
…s az asztal ívének terítékén
megültünk akkor, szótlanul.
Tápláltuk csendben a két néma testet,
voltunk csak éhezők,
halandó létezők, egymásra
kedvünk tekintetet festett
édesen, túlzón, mint teába
töltött méz, ha épp megszalad,
voltunk együtt kavargó,
két jövőt átíró holnap,
melegen telített oldat…
…s mint kiknek vágya már
többé több nem lehet,
felolvadtunk egymásban,
elegyként elveszve,
csuprunk öblén, egymás ölén
kerengtünk lebegve,
asztalívnek terítékén
morzsás csendesen,
nyúltak a mézpercek
selymes kedvesen,
s áldottuk a pillanatnak
éppen pergő helyzetét,
vég nélküli érintésünk
vágyott kellemét…
Reggeliztünk…
Bőrünk ezer pórusán át
raboltuk a perc hevét…
…s az asztal ívéhez simulva
végig fogtuk egymás kezét.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
