vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Reggeliztünk...

Szerző: Pápai IldikóDátum: 2008. március 29. 11:41 Műfaj: VersCimkék: vers, szerelem, élet, érzések

Pápai Ildikó

 

Reggeliztünk…

 

 

…s az asztal ívének terítékén

megültünk akkor, szótlanul.

Tápláltuk csendben a két néma testet,

voltunk csak éhezők,

halandó létezők, egymásra

kedvünk tekintetet festett

édesen, túlzón, mint teába

töltött méz, ha épp megszalad,

voltunk együtt kavargó,

két jövőt átíró holnap,

melegen telített oldat…

…s mint kiknek vágya már

többé több nem lehet,

felolvadtunk egymásban,

elegyként elveszve,

csuprunk öblén, egymás ölén

kerengtünk lebegve,

asztalívnek terítékén

morzsás csendesen,

nyúltak a mézpercek

selymes kedvesen,

s áldottuk a pillanatnak

éppen pergő helyzetét,

vég nélküli érintésünk

vágyott kellemét…

 

Reggeliztünk…

Bőrünk ezer pórusán át

raboltuk a perc hevét…

…s az asztal ívéhez simulva

végig fogtuk egymás kezét.

 

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket