Reinkarnáció - Ismét veled

Szerző: Ryan TurnerDátum: 2008. november 27. 09:49

Műfaj: VersCimkék: egy-tudat, szerep, zarándok

Évezredeken zarándoklunk kitartón,
keresve célt, társat s életteret,
figyeltük egymást: bántón vagy összetartón,
s cseréltünk párszor jelmezt és nevet.

Némely útszakasz hiány-árnyékú dráma,
remény-görgető párás alkonyat,
máskor a gőg magas szikláján állva
lassan őrlőn porrá aszott a nap.

Ölve és megöletve váltottuk szerepünket,
tanítottál bölcsen, s én tanítottalak,
szülői érzés is lakta már szívünket,
függőn, hogy ki-ki mely szinten haladt.

Jelen utunkon csendben szembe jöttél,
gyengéd sugárral üzent nekem szemed,
mélyembe látóként mellém szegődtél,
mélyedbe látóként megyek veled.

Kölcsönös hitünk szívósan egybe fűz,
megbonthatatlan ősi egy-tudat,
és időtlen szenvedély e tűz,
mit el nem olt fogyatkozás, se pirkadat.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Ryan Turner (#6234)	2008. december 06. 12:57
Kedves Rézi! Igen, tudom. Nem mindig kellemes szembesülés...de megéri! Köszönöm hozzászólásod! Kíváncsi lennék a Te változatodra! :) Üdv: Ryan
Válasz Rézi hozzászólására (#5977).

2. Rézi (#5977)	2008. november 27. 21:02
A mindenit,ezt jól megírtad,valami hasonlót csináltam már én is,korábban......Minden sora igaz,felesleges kérdeznem,de tudod is,amit írtál.....?..!Üdv ,Rézi. Tudod,persze,hisz tudnod átélned kellett!