Romjaink közt

Szerző: JuhiDátum: 2008. április 18. 09:27

Műfaj: VersCimkék: vers

Valami nagy háború lehetett itt,
vagy valami tomboló vihar...
A szél még most is kavarog.

A romok közt magányos kutya oldalog,
de már ő sem talál semmit.
Hideg van. Fázom..
Nem értem az egészet, és a fejemet rázom.

Talán valami nagy bomba lehetett,
vagy valami óriási forgószél,
hogy így le tudott rombolni mindent.
De lehet, hogy csak az idő volt.

És hirtelen rájövök:

Szétszakadt mennyezet vagyunk,
kettétört asztalláb, repedt vödör a kút mellett,
beomlott, kiégett házfalak.
Nem maradt hátra semmi más,
csak ezerszer kimondott,
üres,elcsépelt szavak.

Ez már nem az én városom, nem az én hazám!
nem az én kedvesem, nem az én babám!
Ez már mind nem én vagyok!
Csak lépkedem...

A város szélén sápadtan megállok:

Kicsi domb, füves, rajta hófehér kereszt.
Érzem, ahogy a zsibbadtság felkúszik bennem és nem ereszt,
de mégis közel lépek, és meredten tágra nyitom a szemem,
ez áll a kicsike síron fekete betűkkel: Szerelem