Rózsamese
Dátum: 2008. június 05. 10:49Műfaj: EgyébCimkék: virágmese |  |
RÓZSAMESE Volt egyszer egy meseország, amiről soha, senki nem mesélt, mert nem érdekelt senkit. Mintha nem is lett volna. Nem éltek ott sárkányok, hős lovagok, tündérek, boszorkányok, de még furfangos parasztemberek sem.
RÓZSAMESE
Volt egyszer egy meseország, amiről soha, senki nem mesélt, mert nem érdekelt senkit. Mintha nem is lett volna. Nem éltek ott sárkányok, hős lovagok, tündérek, boszorkányok, de még furfangos parasztemberek sem.
Pedig a királyi palota párját ritkította valamikor, de mára már omladozott a vakolat, töredezettek a cserepek, gaz lepi el a kertet.
A palotában a király élt a lányával és a szolgákkal. A király valamikor vitéz volt, ma már egy lezüllött, iszákos, mogorva öregember. A királylány arcát mosoly nem hagyta el soha, kedvét felőrölte az idő. Por és pókháló lepett mindent. A szolgák az ételkészítésen, tálaláson és a boros kupák töltögetésén kívül, gyakorlatilag nem csináltak semmit, de nem is kérte rajtuk számon senki.
Egyszer arra tévedt egy koldus. Bekopogtatott, de az állapotokat látva nem sok reményt fűzött a sikerhez. A királylány nyitott ajtót. A koldus benézett és már nem a kéregetésen járt az esze.
A királylány szemébe nézett, elszomorodott és arra gondolt, hogy nem ő a legszegényebb a világon. Az ajtónyitáskor beáramló friss levegő port szórt a lány szemébe, amitől egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. A könnycseppben szivárványtáncot lejtett a fény.
A koldus kérte a királylányt, hogy engedje meg, hogy pár napig elaludhasson az istállóban és némi élelemért, egy pohár borért rendbe hozná a kertet.
A királylány némán bólintott és az ajtót becsukva el is felejtette az egészet.
Elhúzta, az évek óta behúzott függönyt. Az erős fénytől egy pillanatig nem látott semmit.
Majd visszanyerve látását meglátta a koldust a kertben. Hirtelen nem tudta, hogy ki az és mit keres itt, de aztán eszébe jutott a tegnapi kéregető.
A koldus, bár ruhái rongyosak voltak, alakja, arca nemes és vidám. Hosszú haját néha meglibbentette a szél.
A királylány sokáig nézte, előbb bosszús lett, majd, ahogy egyre tovább nézte, egy picit elmosolyodott.
A rózsabokrok, örökzöldek kiszabadultak a mindent behálózó tüskés, száraz kóró rabságából, a kinyíló virágok méhecskék, dongók és pillangók tucatjait vonzották.
A koldus a megrenovált madáretetőbe magvakat szórt és alig tett pár lépést, vidám, csicsergő madarak lepték el az etetőt. A kert újra élni kezdett.
A királylány elgondolkodott, hogy mikor is látott utoljára madarat, pillangót, virágot.
Az ablakon kinézve megrökönyödve látja, hogy az apja frissen borotválva, teljesen józanul, vidáman beszélget a koldussal egy pohár bor társaságában. A kolduson tiszta, új kertészruha feszül.
Az egyik reggel esős, borongós nap köszöntött rájuk, a koldus sem serénykedett a kertben.
A király és a királylány a kandalló mellett beszélgettek a régi kirándulásokról és tervezték a következőt, vidámak voltak, de mind a ketten arra vártak, hogy holnap újra derültebb arcát mutatja majd a természet és hármasban majd kilovagolnak a környék lankái közé, visznek magukkal enni-inni valót is. Előre örültek a holnapnak.
A rózsabokrok mellé temették.
A királylány fölvette a koldus rongyos ruháját és azóta járja az országot.Pár hónap múlva az egész királyság rózsaillattal és mosollyal telt meg.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
