vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Saját vers

Szerző: kiccicaDátum: 2008. március 27. 18:56 Műfaj: VersCimkék: szerelmes, lettem

 

Szerelmes este, langymeleg levegő,
De te nem vagy itt, és nem telik az idő.
Hiányod egy hatalmas űrt alkot,
Mely bennem most is végtelenül tátong.
Nélküled üres vagyok, mint Micimackó csupra,
De ha itt lennél, nem mennének az idegeim fuccsra.
Az idő lassan halad, letelik a napom,
De a hiányod mértéke egyre csak nagyobb.
Talán lesz idő, miért hazaszaladnom,
Mert ott vársz majd csendben az ágyunkon.
Talán lesz majd példa veszekedésre is, tudom.
De az érzést, mi fojtogat, el nem hagyom.
Ha veled mégsem jönne össze, mit várok már rég,
Az életem egy része akkor is a tiéd.
Odaadom bátran, mert megbízom benned,
De csak remélhetem, hogy nem töröd darabokra a lelkem.
Nem vagy te gonosz, sőt. Egy jámbor lélek,
Ki ugyanazt szeretné: Élni az életet.
Mert túl rövid az élet ahhoz, hogy folyton válogassunk,
Így kitartok melletted ilyen hülyén és bárgyún.
Minden perc, mit veled töltök; ünnep és mámor
És többé nem keresem a boldogságom máshol.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket