vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Selyemhölgy

Műfaj: EgyébCimkék: érzések, gondolatok, öröm

Ma találkoztam egy kedves, jó lelkű emberrel, egy igazi művésszel, aki valahol legbelül mélyen megérintett. Sajnos nagyon kevés ilyen ember van manapság - ma találtam egyet; róla szól ez a történet.

Nem reklámnak szánom a most következő írást, remélem, senkinek nem sértem vele sem a gazdasági, sem a személyiségi jogait, hogy leírok helyszíneket. Inkább olyan blog-jellegű bejegyzés, amit az ihletett, hogy ebben a mocsokkal teli, szemét világban, ahol simán meg lehet ölni sportolókat, ki lehet rabolni bankokat, milliárdokat lehet sikkasztani, és úgy általában, az emberek döntő többsége azt nézi, hogy használhatja ki a másikat, hol húzhat hasznot másokból találkoztam egy kedves, jólelkű emberrel. Mert ilyenek is vannak, bár sajnos nem sokan.

Egy kimerítő munkanap után, fáradtan tértem be a Westendbe. Kedvesemmel 16-án leszünk két évesek, és ebből az alkalomból valami szép, különleges ajándékot kerestem neki. Korábbi Westendes sétáim során már láttam, hogy a 2. emeleten van egy kelmefestő, aki hernyóselyemből készít szép, kézzel festett kendőket, sálakat. Egyszer kedvesemmel is arra jártunk, megnéztük ezeket, így tudtam, hogy szeretne egy ilyen kendőt. Úgy gondoltam, ez szép évfordulós ajándék lenne, és biztosan örülne neki.

Szombaton már jártam arra, de láttam, hogy a kis bódé - mert valójában nem üzletről van szó, hanem egy kis, kerekes standról, a folyosón – zárva van. Picit elszomorodtam, féltem, hogy a válság miatt neki is be kellett zárnia, de a kis stand oldalán ott volt egy apró cetli, melyre rá volt írva, hogy nyitás 19-én, hétfőn, 10 órakor. Így ma este örömmel mentem vissza, bízva abban, hogy fél hét felé, mire a munka után odaérek, még nyitva lesz. Odaértem, ott találtam a hölgyet (kb. olyan 45-50 körül lehet, de lehet, hogy rosszul tippelek). Nézegette a portékáit: a stand melletti állványokon és a pultokon számos sézp sál és kendő volt kirakva, a festőkereten pedig egy újabb, szép selyemsál volt készülőben.

-         Jó estét kívánok! – köszöntem rá. Meglepve nézett rám, majd kedves mosollyal üdvözölt.

-         Jó estét! Épp magára vártam! Sajnos még senki sem jött ma errefelé. – mondta. Éreztem a szomorúságát, hiszen annyi sok szép sálat, kendőt készített, és senkit sem érdekelt. Persze, nem a legolcsóbb darab, és válság van, meg minden, de akkor is átéreztem, hogy ő ebből él, és nap mint nap kint áll a kis standjánál, várja, hogy arra tévedjen valaki, aki legalább megnézi, amit árul – és néha-néha talán vesz is egy-egy darabot.

-         Nincs forgalom? – kérdeztem. – Ide is eljutott a válság?

-         Nem nagyon járnak erre – felelte ő, vidáman, tartással, de azért éreztem, hogy nem örül ennek. – Az embereknek nincs pénzük. Nehéz összehozni a havi 400 ezret, és az még nem elég semmire, mert az csak a bérleti díj. És ez nem is egy galéria, hanem egy kis bódé csak. De miben segíthetek?

-         Egy szép sálat, vagy kendőt szeretnék. – mondtam. – Lilát, vagy narancssárgásat, ha lehet. – Nagy gonddal, precíz mozdulatokkal vette elő a portékáit a fiókokból, és mutogatta őket.

-         Örülök, hogy itt találom. – mondtam. – Jártam erre szombaton, és láttam, be van zárva, már féltem, hogy el tetszett menni innen.

-         Nem, nem – mondta ő – csak szükségem volt egy kis pihenésre. Tudja, nagyon rossz egész nap itt állni, hatalmas a zaj, és alig jönnek erre. Már nem bírtam, inkább otthon festegettem.

-         Sálat, vagy kendőt tetszik? – kérdezte. - A sál férfiasabb, kisebb, a kendőben pedig több a lehetőség, többféleképp lehet hordani.

-         Inkább egy kendőt – válaszoltam. – A kedvesemnek lesz, hétfőn leszünk két évesek, és gondoltam, meglepem eggyel. Nagyon tetszenek neki ezek a kendők.

-         Értem. Gratulálok! Mondja csak – mondta, miközben hajtogatta a szebbnél szebb kendőket - vásárolt már itt? Ismerős az arca. – mondta mosolyogva.

-         Nem még – feleltem – de a kedvesemmel egyszer már jártunk erre, akkor nézegette a kendőket és érdeklődött önnél, hogy hogyan lehet ezt a mesterséget tanulni. – Emlékezett ránk. Pedig ez jó fél – háromnegyed éve történt…

-         Hány éves a hölgy? – kérdezte.

-         24 – feleltem. Ő közben kihajtott egy szép narancssárga és egy lila kendőt is.

-         Akkor inkább a narancssárgát ajánlanám, ha szabad, az fiatalosabb. Milyen színű a hölgy haja? – érdeklődött.

-         Most épp barna – feleltem – de volt már lilásabb is.

-         A narancssárga jól megy a barna hajhoz, és sokféleképp lehet viselni. Van benne egy kevés lila is. – mondta, közben mutogatta, hogy lehet egy ilyen kendőt viselni.

-         Nagyon szép! – mondtam. – Legyen ez. – És itt jött el az a pillanat, amikor összeszorított foggal megkérdeztem:

-         Mennyibe kerül? – Ő elmosolyodott, és ahogy hajtogatta össze a kendőket, azt mondta:

-         Gyűrűvel X, gyűrű nélkül X-3, de most odaadom X-6-ért. – mondta.[Direkt nem írok árat. Nincsenek kiírva sem, akit érdekel, magánban elmondom.] – Galériákban, szalonokban 3x, 4x ennyit is elkérnek érte, de nekem csak ez a kis bódé van, így tudom ennyiért adni.

-         Köszönöm, legyen most csak simán a kendő. Mire jó a gyűrű? – kérdeztem.

-         Azokat a férjem készíti – mondta, miközben elkezdte mutogatni a különféle ásványokkal, kövekkel kirakott kendőfogó gyűrűket. Megmutatta, hogy lehet használni és rácsavarni a kendőre, milyen bonyolult hurkokat és kötéseket lehet vele csinálni, meg mire jó. Nagyon szépek, a kendők és a gyűrűk is - egy igazi művész házaspár alkotásai.

Megköszöntem, és mondtam, hogy akkor a narancssárga kendőt kérném. A hölgy elkezdte csomagolni, rám nézett, elmosolyodott, majd azt mondta:

-         Tudja mit, hadd adjak egy gyűrűt ajándékba, ha már így alakult!

Teljesen meghatódtam, mert a gyűrű se egy két filléres darab, és nagyon szép, és tudom, hogy így is alig van bevétele, nem akartam elfogadni.

-         Köszönöm, de nem fogadhatom el, nem szeretném rontani az üzletét, így is kedvezőbb áron kapom ezt a gyönyörű kendőt! – ellenkeztem.

-         Ugyan, kérem, fogadja el, ragaszkodom hozzá! Keressünk egy szép gyűrűt a hölgynek! [Nem ujjra való, hanem kendőre J]

Találtunk egy gyönyörű gyűrűt, ami nagyon szépen kiegészíti a kendőt.

-         Ha kérhetem, mondja el a barátainak, ismerőseinek, a környezetének, hogy én itt vagyok, és mivel foglalkozom. Hátha valakinek megtetszik és erre jár. – kért, miközben a kendőt és a gyűrűt csomagolta.

-         Köszönöm szépen, mesélni fogok a kendőiről, gyönyörűek! – feleltem és kifizettem a megbeszélt árat.

-         Kérem, ha lehet, tegye meg. Mondja el pár ismerősének. – mosolyogva kérte, kedvesen, őszintén, jó szívvel. Ő is hitt abban, hogy vannak még a világon rendes, jólelkű emberek, akik segítenek egymáson.

-         Megteszem, ígérem. – mondtam neki. - Köszönöm szépen még egyszer. Viszont látásra, minden jót!

-         Én is köszönöm! – búcsúzott! – Minden jót, sok boldogságot.

Távozóban örültem, hogy lehetőségem volt ilyen szép ajándékot venni a kedvesemnek. Útközben picit, odabent, legbelül, a szívem mélyén nagyon fájt, hogy ilyen tehetséges, jólelkű emberből, mint a selyemárus hölgy, nagyon kevés van a világon – és nem azt látjuk, hogy vannak ilyenek, hogy alkotnak, nem az ő elismerésük a normális dolog. Hanem a kapzsiság, az erőszak, a lustaság, mások kihasználása. Nem azokat az embereket díjazzák, akik letesznek valamit az asztalra. Nem azok keresik a nagy pénzeket, akik értenek valamihez. Nekik minden nap küzdés, hogy főleg a válság idején, hiszen különleges dolgokat árulnak, melyeknek – különösen a válság idején – nincs nagy piaca. Nem tudom, őt, őket támogatja-e valakit, ezen kívül csinálnak-e mást. Nem tudom, mennyire tudják megtermelni az áruik előállítási költségét, és mennyire tudnak megélni a tehetségükből. De nem is érdekel. A hölgy egész kisugárzása, művészete, megjelenése megérintett, és őszintén remélem, és kívánom neki,és a férjének is, hogy még nagyon sokáig gyakorolhassák a mesterségüket, és ne kelljen feladniuk. Aki teheti, keresse őt fel. Ha másért nem, hogy lásson pár igazán szép, művészeti alkotást. Vagy hogy találkozzon egy igazi, kedves művésszel.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.