Sonkoly Évától

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. július 21. 12:23

Az írott,s mondott szeretet

kaput nyit , a lélekbe beenged.,

de ne feledd lehajtani a fejedet!

Minél mélyebbre hajolsz,

a kapu annál kisebb lesz.

Ügyelj! - mondom szeretettel-

még beütöd a fejedet!

Meg kell hoigy vígasztaljalak,

nem szeretek sírni,

neked pedig nem szabad.

Kapu tárul,ajtó nyílik,bezárul,

új vilag fogad magába,

ha ráuntál erre a világra.

Teremről,teremre,

világról világra járva vigyázz!

Megtartsd önmagad,

hisz a végére marad

az utolsó kérdés: Vándor!

Mi végre ez a sok kapu

mögötted nyitva?

Mit tanultál,míg ide jutottál?

Számvetésed ott a mérlegen

egyensúlyban kell lebegjen!

Hát vigyázz!

A sok világ nyitott kapuján

mentst át tisztán

- a lelked!

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#11946)	2009. augusztus 21. 17:31
Igaz ez kedves Rézi úgy egy év múltán is, mikor már vannak zárt kapuk is előttünk.Szerencsére. Üdvözlettel Éva
Válasz Rézi hozzászólására (#2082).

2. Rézi (#2082)	2008. július 22. 22:10
Tetszik,vannak kapuk melyek ha bezártunk,maradjanak zárva s vannak melyeket nem is szabad kinyitni,ha nem vagyunk eléggé felvértezve...


3. Veronai (#2045)	2008. július 22. 01:27
Kapu! Mi egy kapu? Mi az, hogy lelked egy kapun át, hogy megy be? Kapu. Zár, min nem hatolhatsz át. Kapu a lelkedben, hogy másokat nem engedszbe. Kapu, az mely egy feladat, melyet, ha kinyitsz, akkor szíved kitárulkodik. Ne félj ettől. Ne félj attól a kaputól, melyet úgy zártál be, hogy kulcsa ott van, lelkedtől nem messze. Kapu, a lelkedben. Félelmed enged el...