Súlyom érzem

Szerzõ: RéziDátum: 2011. április 24. 22:27

Mélyen ütött sebbõl vérzek
nem hiszem, hogy te ezt érted,
mély a kút s parányi fent az ég.

Hideg van s én egyre fázom
nem segít itt a nagy kabátom,
lelkemen keményedik már a jég.

Fényem fakul és alig látok
már másnak sem nem világlok,
közelít felém az az árny nélküli éj.

Nem tudom, lesz e holnap
benne leszek én még mondjad,
vagy,beborít leplével a selymes tél?

Súlyomat még egyre húzom
húsomat lassan mind lenyúzom,
s szeretném ha szerethetnék még.

Uramtól most gyakran kérek
hisz,tõle függ meddig, hogy élek
s ne függjön csak hajszálon a lét.

Rézi

vissza a fõoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Rézi (#23623)	2011. április 27. 23:14
Köszönöm Éva,de hát nem olyan fekete az ördög,mint amilyenre festik...
Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#23617).

2. Sonkoly Éva (#23617)	2011. április 27. 10:33
Kedves Rézi! Az ég hatalmas, parányi a lét, legyen minden vigasz a Tiéd! Üdv. Éva