Süteményeskönyv

Szerző: TMTDátum: 2008. december 16. 08:24

Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotasok

Kezembe vettem, tervezve hogy kidolgozom,

A repertuárját az ünnepi süteményeknek .

Nem tudtam figyelmemet öszpontosítani ,

Mert agyamban édes emlékek kerengtek .

Régi, elmúlt békés Karácsonyi éjszakákról ,

Fennséges illatoknak kireppenése a konyhából,

Édes vaniliának , mézescsóknak, kalácsnak .

Gyermekkori izgatott ajándék várásnak..

Most minden más, már megöregedtem...

Majdnem...Még a hitem is megváltozott .

De azért a bűvös decemberi hóesések,

Emlékei még a pálmafák között is megfogott.

Hát csak ülök egyedül a nappali szobámban,

Míg a könyvet forgatom és iszom kávémból,

Egész életem története éles villanásokban,

Mint halldokló , látom az utolsó filmkockákban .

Furcsa érzés vesz hatalmába, amint észlelem hibáimat,

Sajnálom, hogy nincs sok időm már meglelni a kiutat .

A zsák utcából mibe beandalogtam, tapogatózva - elveszve .

Senki nem segít ki sosem, engem bátorítva, megkeresve .

Leteszem a könyvecskét a kezemből elgondolkozva,

Kinek dolgozzak ,ha az kit szeretek nincsen a karomba...

Magamért? Még a gyermekeim is messze járnak ,

Hacsak nem csinálok dísz ebédet az öreg kaszásnak .

Mosolygok ezen a furcsa ötleten és már nem félek,

Mert tudom, hogy nemsokára elhagy engem az élet.

Lehet, hogy őt érzem, azért a furcsa emlék áradat,

A halál csontos ujjai érintik minden este a vállamat .

Diót darálok és mákot, holnapra elkészül az egész,

Megsütöm az ünnepi süteményeim, a tervem kész.

Jöhet bárki már , belém eresztve egy gyors ólom golyót .

Úgy ahogy azt megigérték, úgy amit mindennap várhatok .

Üzen a halál...

Ne gyötrődj drágám, velem majd mindörökre elleszel,

Egyedül nem hagylak többet, ajkam majd reád lehel .

Még nem tudom hogyan, mikor jöhetek el teérted ,

De nem hagylak sokáig magadban búsúlni Édes-Téged...