Szabadság, egyenlőség

Szerző: PinokkióDátum: 2011. március 09. 13:21

Műfaj: PrózaCimkék: egyenlőség, kád

Valamikor egy időben barátaimmal elég sokat bulizgattam. Volt hogy csak késő este értem haza, akkor se józanul. A feleségem ezeket a kis kitérőimet igen toleránsan viselte. Egy darabig...

Amikor már sokadjára hívott meg Feri és István, nekem is vissza kellett őket hívni még egy utolsó körre. Na ez az utolsó kör nem kellett volna! Amikor reggel otthon ébredtem a fürdőszoba kádban, kabátostul, cipőstül..., elkezdtem gondolkodni. Vagyis kezdtem volna, ha szét nem esik a fejem a fájdalomtól! -Milyen nap van? -kérdeztem magamtól?! -Talán hétvége, szombat. Amikor a kávéfőző sistergését hallottam, majd a lépcsőn a halk lépéseket a fürdő felé, akkor már sejtettem... -Szombat van, megint berúgtam és az én drágám már hozza is a kávémat a fürdőkádba! -Jézusom?! -kiáltottam fel magamban! -Hát én egy állat vagyok! -Hogyan lehetne ezt helyrehozni. -Itt van nekem a világ legrendesebb asszonya, és én meg?! -Azt hiszem már itt nem segít a szokásos virág a szomszéd virágárustól. -Valami mást kell kitalálnom.
Amikor belépett, és olyan édesen, sajnálkozva nézett rám, ahogy ilyenkor szokott, azt hiszem az önbecsülésem a porba, vagy meghatározhatatlan mélységbe süllyedt. Nem kiabált, nem vitázott, csak kedvesen hozta a kávémat, mint szombatonként rendesen -az ágyba-, ... most a kádba!
Felhörpintettem, és odaadóan, bűnbánóan rápillantottam...
-Tibi, akkor ma mehetek a csajokkal a chippendales bulira este? -kérdezte.
Ha már nem hörpintettem volna fel a kávémat, akkor most biztos megfulladok, de így csak néztem rá bambán.
-Hová szeretnél menni??? -kérdeztem meglepetésemben.
-Juciékkal chippendales bulira. -Tegnap te voltál bulizni, ma én megyek... -Majd ágyazz meg nekem légyszives..., a kádban! -mondta, és egy mosollyal kifordult a fürdőből!

Utólag:
Ami érdekes, azóta remekül működik a házasságunk, kicsit kevesebbet járok el a haverokkal, és ő néha el-el megy a barátnőivel szórakozni. Ilyenkor én mindig előkészítem a fürdőkádat. És amikor az ilyen reggeleken mégis az ágyba lopódzkodva mellettem ébred, jókat nevetünk..., közösen!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.