vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

szavak nélkül

Szerző: Bodnár IstvánDátum: 2009. október 22. 23:05 Műfaj: VersCimkék: szerelem, magány

miért nem állhatok meg az Isten előtt?
ki figyel, remél, de a végén megöl

megbűnhödtem, feledtem, szerettem – szeretek – tettem rosszat és tehettem volna sokkal jobbat, bebörtönzött, letaglózott, felkoncolt, itthagyot, menekült – én üldözöm, tetszik, és én tetszem őt

elhagytak, lelkem kitépték, összezúzták, magányomban néztem a világot, s mint virágot a bolyongó szél tépett ki az életből, s tettem önként fejem a tiló alá, ahonnan lesütött szemmel…fátyolos tekintettel mondhattam, hogy élhettem volna jobb Életet.

miért játszuk meg mégis a világot, ki mit mond, mindenki úgy ragyog. de sötétlek én szembe a nappal, daccal szemben az egész világgal.

gyűlölöm és gyűlöl Ő, szeretem és szeret Ő;

szerettem volna szeretni Őt, szerettem volna ölelni Őt, szerettem volna – egy kicsit… egy kicsit a szívemben őrizni Őt

szerettem volna…

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.