vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szeptemberi rózsa

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. szeptember 09. 13:16

Műfaj: VersCimkék: deres, magány

Hallod, hogy hullanak a rózsaszirmok?

Nem hallottad!

A sárgarózsa szirma puhán hull oda,

ahol finom, mint egy sóhaj, gyűrött, elmúlt...

A lelkem romhalmaza hullott le vele.

Gyűrött szirma alatt alszik minden,

amit vártam, hittem.

Nézem a hullott szirmokat.

Olyan minden darab,

mint a nyári lepke szárnya,

mikor eljön az ősz.

Az az ősz, amelynek lustán szálló ökörnyála

a sárgarózsa színétől lopott hajam színébe szőtt sápadt,

pókháló szálakat.

Alatta ott a nyári lepke, mélyen néz a lelkembe.

Amit ott lát az a tiszta, hideg tél elé terített

deres magány.

Ott, ahol a rózsa szirma már olyan halvány.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva   (#3700)

2008. szeptember 13. 13:05

Köszönöm Jana!

Válasz R. Jana hozzászólására (#3684).