vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szerelem

Műfaj: VersCimkék: félelem, szerelem, lélek

Őrült lettem, eszelősen csóválom a

fejem mint egy veszett eb.

Majd gyengéden simulok az utca

kövéhez és forró könnyeimmel áztatom azt.

Halni szeretnék, elhalni mert félek,

hogy egyszer már nem leszel az enyém.

Kellesz nekem, kívánom a tested minden

pórusát. Nélküled olyan vagyok mint

egy hervadó virág., ki szomorúan hajtja

fejét a föld felé.

Úgy érzem elpusztulok, belepusztulok a kínba.

Mily gyötrelem ez amit percről - percre minden

pillanatban át kell élnem.

Nyugodt lelkem felzaklatá, épp elmém

megzavará, minek nevezik ezt?

Ez talán a szerelem? - amit már

ezer költő megírt az nem lehet ilyen

fájdalmas érzés!

Nem lehet, hogy inkább a halált kívánom, csak

ne érezzem ahogy gyötri a lelkemet.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. niobe   (#12816)

2009. szeptember 21. 21:27

Köszönöm szépen! Nagyon aranyos vagy, nagyot növeltél most az önbizalmamon. Kell az embernek olykor a megerősítés, hogy jó az amit csinál! :)

Válasz Csejtei Dóra hozzászólására (#291).

 


2. Csejtei Dóra   (#291)

2008. május 14. 18:47

"amit már ezer költ? megírt az nem lehet ilyen fájdalmas érzés..." Hihetetlenül tetszenek a gondolataid, szerintem sokan egyetértenek Veled csak nem tudják így megfogalmazni... Sok költ? írt róla, te új hangon, új értelmet adtál neki. Beleborzongtam, ahogy olvastam. Le vagyok ny?gözve és kíváncsian várom további verseidet, csak így tovább! egy versmániás-prózaíró rajongód