Szerelem
Dátum: 2009. december 29. 13:28Műfaj: VersCimkék: szerelem, álom |  |
Úgy éreztem szerelmedet,
ahogy szirmok a hajnali vízgyöngyöket;
mint a falevelek surrogása,
halk szavaid úgy hatottak lelkemre.
Aranyló méz édes íze volt-
számon ajkaid gyengéd leple;
s mint lepke, színes szárnyain
szálltam képzeletem álmain.
Virágzó mezőkön nyargalt a lábam,
s a hegyek, mint a váram,
várlak téged a csendes éjszakában.
Bevetettük ágyunk,
az ég bársony felhőin;
párnánk a komor szél,
takarónk a hideg homály volt.
A nyár forró vágyait
a tél zordon ölelése hozta;
egy gyertya fényénél fürödtünk
a hűvös hegyi patakba.
Ámultunk a világ szépségén,
pedig csak egymást néztük;
Aludtunk, álmodtunk,
s a nappal együtt szárnyaltunk.
Szárnyaltunk, mint égen a sas,
mint hullámzó hópelyhek télen.
Sétáltunk az ismeretlenben,
csillagok gyűrűjében.
Kozmikussá nőttük egymást
s lángolt bennünk a szenvedély;
együtt álltunk a körben
az élet forgatagában megszédülten.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
