Szerelmi frázisok sorozat 1
Dátum: 2008. december 26. 00:06Műfaj: EgyébCimkék: szerelmi frázisok és annak viselése |  |
Több formában,helyzetektől,tapasztalatoktól és környezettől függően.Mindenki érzi ezt,vagy talál rá egyedül megoldást,vagy nem.Írom,mert látom.Írom mert kérdezték hogyan látom.Hát így :
Szerelmi monológok
Engem úgy neveltek,hogy a férfiú mindenképpen kezdeményező szándékú legyen.
A legelső lépés ugyan mindig a hölggyé...a pillantás...ott dől el minden.A hölgy pillantására válaszol a férfiú,aki kezdeményező lépést tesz.Nekem ez természetes.A fiú választja az első randevúhelyet(persze van ebbe belszólásunk nekünk is) aztán övé a kezdő lépés a nagy: "ELSŐ CSÓK" előtt,és naná,hogy az első szeretkezést is ő kezdeményezi.
Apró dolgok ezek.Észrevehetetlen apró jelek...öszötönök és sóhalyok.
Miért érzem mégis úgy,hogy kevesen vagyunk akik fenn tartják ezt a hagyományt?Én is járok partykba,és megértem,ha egy leányzó leszólít egy fiút,vagy leáll táncolni vele...dehát az Istenért...hol marad a méltóság?A legcsodásabb és egyben legfurfangosabb teremtés: a NŐ.
Aki kiismerhetetlen,szenvedélyes,örök titok, a már régóta elemzett és megválaszolatlan kérdés mellett,mely így hangzik : "MIÉRT?"
a választ nem tudom.Sok helyen megtalálható.A vallásban,a mindennapok helyzeteiben és persze benned is olvasóm.Hogy te ezt hogy látod.Honnan veszed,honnan tudod,vagy ...hogy cáfolod meg a kijelentésemet.Lehet,hogy nincs is igazam.Bár akkor nem csak engem cáfolsz hanem rengeteg tudóst (na meg nőgyógyászt :) ) ,akik eme kérdésbe vetették bele magukat.
A NŐ. Olvastam Dr.Csernus könyvét nem tetszett.Nem rossz,de nem ad meoldást a "szar" élethelyzetekre,ráadásul kategorizál és csak a végleteket figyeli.Persze ez a könyv témája,így nem vetem a szemére.
"Kedves hölgyek ne üljenek a kényelmes meleg kakiban hanem álljanak fel és menjenek tovább."
Ez azért nem olyan egyszerű....Szerelmet megjátszani és abból kilépni fájdalommentesen?
Rengeteg élethelyzet bizonyítja,hogy gyakran mentálisan kivitelezhetetlen amit kér tőlünk az író.Tőlünk...butaságokat beszélek,hiszen mégiscsak egy nálam sokkal nehezebb sorsú nő életéről beszélek.Egy háromgyerekes családanyáról például.Aki egy ismeretlen rúzsfoltot fedez fel férje gallérján,bűzlik szeretőjének alapozójától és parfümjétől,avagy,mint kiderül nem munkájából kifolyólag utazik,hanem valahova miniszabira,egy kedves kis fakunyhóba,ami kiderült,mert az anya felhívta a munkahelyet...a férjének ugyanis nem volt életképes a mobilja.És még sorolhatnám a hasonló eseteket.
Én ültem már a meleg kakiban.Persze megint hangsúlyozom,hogy még a közelében sem járok azoknak a szerencsétleneknek,akik valóban nem tudnak kilépni egy kilátástalannak tűnő kapcsolatból,azt is számtalan okból.Félelem,gyermek,baba,a megszokás(?)Nem is olyan régen.Hagytam egy kis időt hátha helyrejön a kapcsolatom...de nem jött be, így hát leléptem.Nekem nem volt egyszerű dehát tessék továbbléptem..(nem is kicsit) de van aki képtelen erre és gyötri magát.Csalánnal ostorozza a hátát.Nagyon sajnálom őket,persze a sajnálatomat is húzhatom le a slozin,mert senkinek nem segítek vele...de talán a tudat,hogy vannak még emberek akik hasonló cipőben járnak..és vannak még akik megértik és nem bambulnak értetlenül hallván ezt a rettentő nagy problémát.Vannak még embertársak!
Hol szabjuk meg a határt, mely érzéseknek szabhatunk gátat?Honnan tudjuk,hogy mi segít az összetört szívű félnek és honnan tudjuk,hogy....nekünk mi lenne a legeslegjobb...a jövőre nézve?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
