Szerelmi frázisok sorozat 2
Dátum: 2008. december 26. 00:20Műfaj: EgyébCimkék: szerelmi frázisok sorozat 2 |  |
Meg lehet bocsájtani vajon,egy számunkra fontos ember félrelépését?Tudta,hogy helytelen,tudta mivel járhat ez és beismerte a következményt is.Felejthetünk?Képesek vagyunk együtt érezni?Engedni?
Ha a legjobb barátnőd szeretkezik szerelmeddel.Az megbocsájtható bűn?
Ha azzal az emberrel teszi ezt,akit már oly régóta szerettél,hogy az már rég átlépte a plátói szerelem fogalmát.Megláttad,és valahányszor megjelenik közeledben,rabja vagy .Figyeled mit mond,figyeled a mimikáját,mozdulatait,külsejét eközben elemzed a belsejét..kívül belül forgatod fejedben és persze minden mondatod úgy végződik vele..."Mi lenne ha mi ketten..."
Persze az a tény,hogy rendszerint mondataid így végződnek,egyértelművé teszi azt a tényt is,hogy sosem vallottad be neki érzéseidet és nem is fogod...nem mered,vagy hát mindig közbejött valami...(egy ital,egy barát,neki egy barátnő,egy buliban mással táncolt,nem adott alkalmat...stb...stb...)
Hát persze...kivel osztanád meg ezt,ha nem a legjobb barátnőddel?
Mikor kimondod nevét csak annyit mondd- "Drága barátnőm... neee...nee "xy?" úgyis csak az ágyába vinne...neee kedves barátném...ne légy buta..nem éri meg.Ne!Felejtsd el"
Hát jó...se ágyba se sehova,ha jobban belegondolok,hiszen a mai napig fel sem figyelt rám,bár már érzéseim is igen sokat gyengültek...na meg a legjobb barátnőmmel sem beszélek egy éve...pardon! EX legjobb barátnőm... a tapasztalat:
"Na mi újság?"
én: "Te nem szoktál engem ok nélkül felhívni...mondd mi van"
ő...:"Hát....azt hiszem meg fogsz ölni"
én:"Mondd már,hogy mi van"
ő...:"Hát...izé....szombaton elmentünk bulizni ott volt "xy" és hajnalban a buli végén felvittem magamhoz...."
én:"Mi van?"
ő...:"Hát mondom...............
én:"Jó felfogtam amit mondtál,de .....na jó....most emésztek egy pár óra múlva felhívlak"
Egy akkora világ dőlt össze bennem,mint fél Magyarország.
Egy pár nappal később találkoztam vele és nem voltam hajlandó vele beszélni.Eröltetetten és vontatottan telt a következő 3 hét,rengeteget veszekedtünk...nagyon sokat.Végül egy hónap múlva megtört a jég.Nem érdekelt.Megbocsájtottam neki.
Így most térek rá az eredeti témára.A mai napig úgy hiszi,én egy fél évvel az eset után,megszakítottam vele a kapcsolatot...ezért....a fiú miatt.Valahányszor összevesztünk, ő mindig arra fogta,hogy nem hitte volna,hogy egy fiú közénk állhat.A barátságunk közé.Én meg mindig győzkötem,hogy az engem már réges régen nem érdekel,de ha érdekelne is ,teljesen más az ,ami miatt hülyeségeket beszél és ami miatt mi kiabálunk egymással.
Nem hitte el.Fél év marakodás után, nekem elegem lett belőle.Furcsa,hogy inkább ő hitte azt,h nem lehet megbocsájtani egy ilyesfajta félrelépést ,pedig szerette volna,mégis ő hozta fel mindig és...végül ő ragaszkodott indokként ahhoz,hogy emiatt mentünk mi tönkre.Pedig közel sem volt így.
nekem akinek feltétlenül lett volna oka arra,hogy egy életre meggyűlölje szerelmének megrontóját, nem tettem.Hiszen én még annál is jobban hittem abban,hogy nem állhat utunkba egy férfiú.Nem mondom,hogy nem esett rosszul.A ami napig fáj és érzem a nyomát...de megbocsájtottam.
Aztán már teljesenn más volt a gond.Mindez azért rettentő furcsa,mert gyakolatilag a kapcsolatunkat mégis az az eset mérgezte meg.De nem énáltalam gerjesztett harag ,hanem a barátnőm miatt.Végül a hivatalos álláspont szerint azért "szakítottunk"mert én eltaszítottam őt magamtól.Sosem találkoztam vele,nem beszéltünk és mindig azt hazudtam,hogy nincs időm rá.
Jah...napi 14 óra iskolában töltött nap után még tényleg van kedvem a cipőkről beszélgetni...vagy a pasikról.(!)
Szóval....végeredményben...hiszem..,hogy meg lehet bocsájtani egy barátnői félrelépést.Már úgy értem két barát barátnő között.Nagyon nehéz és ennek is megvannak a helyzetei,a környezeti hatásai,milyen a két fél,mennyire szereti egyik ember a másikat,mennyire vagyunk készek megbocsájtani,mennyire hajlunk a harag felé illetve a kompromisszum kötés felé....és végül,hogy a kezdeti sérülés a kapcsolatban meddig húzódik és rohasztja meg azt a szoros barátságot....
Jó érzés tudni,hogy jelen helyzetben,aki már átélt hasonló esetet,persze más személyekkel,más helyeken,más környezetben az tudja,hogy neki/nekünk van igazunk ...kár,hogy mi szenvedtünk többet,mint a kedves barát vagy barátnő,aki félrelépett ....de végül mi kerültünk ki győztesként.
Én Megbocsájtottam...azóta is úgy hiszi...én eltaszítottam őt magamtól...bár értené,hogy ez fordítva történt....
A tettek,melyek különbséget képeznek embertársaink között.Az egyetlen dolog.ami számít.A tettek bizonyítják cselekedeteink súlyát,annak mértékét és itt derül ki,hogy ki cselekszik helyesen és ki nem.Ez is relatív....mint a szerelem
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
