Szeretem a focit!
Dátum: 2008. június 04. 17:58Műfaj: PrózaCimkék: sport |  |
Kezdődik az EB!!! Egy nő vagyok a sok közül, aki szereti a focit. Miért is ne? Akik ismernek, elfogadják effajta hobbimat, még ha néha bizarrnak is tartják, hogy télvíz idején is ott vagyok a lelátón...
Egy nő vagyok a sok közül, aki szereti a focit. Miért is ne? Akik ismernek, elfogadják effajta hobbimat, még ha néha bizarrnak is tartják, hogy télvíz idején is ott vagyok a lelátón. Szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló, ha belegondolunk, hogy női boksz is létezik. Sajnos nem rúgtuk be magunkat az EB-re, de vigasztalódjunk, az EU-ban már bent vagyunk.(minek?)
A meccset legjobb élőben végigizgulni, és ha kikap a csapatom, akkor másnap a munkahelyemen hozzák a papír zsebkendőt, hogy kisírjam magam. Mit szeretek a fociban? Azt, hogy abban a pillanatban, ahogy elkezdődik a meccs, számomra megszűnik a külvilág. Amit látok, az a meccs, a labda és a játékos nyomon követése. Amit hallok, az pedig a bekiabálások, vagy a saját hangom, mert bizony van amikor én is odamondok. Itt megtehetem, nem vagyok egyedül, ha netán valakivel nem egyezik a véleményem, akkor megkapom például: „Nem úgy volt ám öcsi”, ha pedig egy véleményen vagyunk, akkor pedig „Jó a hangod nyanya!” persze minden jó poént vigyorral honorálunk úgy, hogy közben követjük a labda útját, s alig várjuk, hogy az ellenfél kapujába landoljon.
A gólöröm és a győzelem egy fanatikus szurkolónak többnapi doppingszert jelent. Ilyenkor napokig boldogok vagyunk, mert nyert a szeretett csapat. Ha a magyarok kijutottak volna az EB-re, akkor most akkora fociláz lenne itt az országban, mint még soha. Tömegek járnának meccsre, és euforikusabb hangulat uralkodna a lelátókon. A legjobb a fociban, vagyis a sportban, hogy a szemünk előtt zajlik a harc, dől el a csapat sorsa, és (remélhetőleg) nem a színfalak mögött.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
