Szeretnék elrepülni
Dátum: 2008. november 19. 12:11Műfaj: VersCimkék: egypercesek |  |
S ott meglelni hazám, csodaszép palotám,
Csillag testvéreimmel járni egy úton,
Felfedezni minden bolygót, új hazám,
Hadd gyönyörködjön szívem új csodán!
Ahogyan fenn, úgy lent is, úr a tökéletes,
Már sosem leszek az, mindez csak álmodás.
Álmodtam több világot leleményes
Fantáziával sok égi barátot, s mind csodás
Igaz és hív barát volt, kedvezményes
Bérlettel utaztam, jött értem a titok,
ET, s mindaz, amit gondolok kényes,
Saját titkaim neveltek, hogy ajtót nyitok
És ablakot az égi csendnek, hol fényes
Palotám, új ruhám lesz, testem –szívem
Még egyszer harmonikusan arányos,
Egészségem, mint egykor régen híven
Tükrözi tetteimet, külsőmet, s kislányos
Mosollyal nyújtanék békességnek kezet,
Új barátaimnak az ismeretlen galaxison,
Hol az örök- boldogság szövetkezett,
A régi szomorúság, s bánat eloson.
Furcsa titok: ember barátja ember lehet,
Mégis elvágyódom, itt fekete kezek
Mocskolnak be szűzies testeket.
Talán létezik valahol az igaz szeretet?!
Eddig 8 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Veronai (#5763) | 2008. november 21. 00:53 |
Szerinted? Miért kételkedsz? Ne haragudj meg. Mert taszítottad. Most már képes vagy befogadni. Oly egyszerű. Ezt hívják: Bocsánatnak. Ha erre hajlandó vagy, akkor minden teljesül. Üdv! Veronai | |
| |
2. H.Kohut Katalin (#5737) | 2008. november 20. 09:49 |
Köszönöm, drága Lonka! | |
Válasz Lonka hozzászólására (#5730). |
|
3. H.Kohut Katalin (#5736) | 2008. november 20. 09:49 |
Én akkor repültem gondolatban idegen civilizációk közé, amikor magányos voltam és elesett. Úgy éreztem, kell lenni egy ismeretlen hatalomnak, aki lát engem, tudja, hogy itt vagyok a négy fal közé zárva, látja, hogy mennyi tettrekészség van bennem, mennyi szeretet, nem hagy a sötétség között elenyészni, valaki segíteni fog. Olyan hatalomnak kellene lennie, aki az értékes embereket megsegíti, de rájöttem, hogy az emberek fölött semmi sincsen, nekik nincsen sem szellemi spirituális vezetőjük, sem a láthatóban, sem a láthatatlanban segítségük, magukra utalva végzik be életüket, mely jobbítását a környezet megnehezíti. Valóban jó elszárnyalni ilyenkor más civilizációkkal olyan helyekre, ahol békesség és szeretet honol. Szeretettel: Katalin | |
| |
4. H.Kohut Katalin (#5735) | 2008. november 20. 09:43 |
Remélem és bízom abban, hogy így lesz! Másképp nem lenne igazság a földön. Köszönöm a hozzászólásodat. Katalin | |
Válasz Rézi hozzászólására (#5712). |
|
5. Lonka (#5730) | 2008. november 19. 22:23 |
én csak annyit szólnék hozzá, hogy tetszik a műved. :) | |
| |
6. Rézi (#5712) | 2008. november 19. 17:31 |
Szép,vágyódni valamire-valamiért örök emberi tulajdonság....,de egyszer mindent megkapunk!Rézi. | |
| |
7. H.Kohut Katalin (#5710) | 2008. november 19. 17:20 |
Természetes, hogy a szeretet mindenkinél mást jelent. Én nagyon sok embernek megmutattam a szeretetet, tartást, példát mutattam környezetemnek, azt vettem észre, miközben ők emelkednek felfelé, az én utam lefelé ívelt. A békesség voltam, a szeretet, mindenki szeretett. Meghaltak mindannyian. A csodára sár és szenny tapadt, amit egykor a szeretet jelentett. Megértelek Liz, én is úgy éreztem, mint Te, amikor gyermekeim kicsik voltak. Ők jelentették a világot nekem, mellette nem feledkeztem el másokról sem, azokról, akik segítségre szorultak bármiben. Így végzi az ember, ahogyan én és a családom végezte. Rossz helyre költöztünk. Mondták nekem, hogy itt tönkre fogok menni, de nem értettem, miért. Kellemes estét kívánok Neked! | |
| |
8. H.Kohut Katalin (#5708) | 2008. november 19. 15:51 |
Örülök annak, kedves Liz, hogy szerető édesanyád és családod van, akikről gondoskodhatsz. Nem mindenkinek adattak meg az érzelmi törődések. Engem soha nem szeretett anyám, apa, aki törődött velünk, fiatalon, mint a családom általában infarktusban elhunyt, a csoda, hogy anyává lettem harmincvalahány évvel ezelőtt, eltűnt, amikor beteg lettem. Ez a vers rólam íródott, nem azokról, akiket a sorsuk szerető családban nevelt. | |
| |
