Szuicid vers
Dátum: 2008. március 28. 08:27Műfaj: VersCimkék: vers, versek, világ, tanmese, segítség, magány, hiba, kortárs, érzések, fájdalom |  |
Állok a tetőn s bámulom az eget
Elemzem a földre hullt csillagteret.
Rohanó világ égeti talpam,
Tisztelettel lázadok és halkan.
Lemaradtam, leelőztek a trendek,
Már a pénzem súlya sem teremt rendet.
Ja kérem! Itt érzelmekre nincs idő,
Pénz kell, jó kocsi, lakás és szőke nő.
A bűntudat ráér, ha öreg leszek
És, majd újra ártatlan, mint egy gyerek.
Addig meg gázolok, nem rémít morál,
Küzdjetek birkák! Vadul török tovább.
Ugyan már! Hiányzik a gyilkos ösztön,
Esély, agyam börtönéből kitörnöm.
Olyan szomorú e lassú gyötrelem;
És minden perce öröklét már nekem.
Addig meg várom a hajnalt. Ha késik,
Elszáll minden gond, mert elszállok én is.
