Tagadj meg
Dátum: 2009. július 13. 15:55Műfaj: VersCimkék: szerelem, vágy |  |
Tagadj meg, ha csókom
nem oly lágyan érinti meg
szépívű ajkadat
ahogy a hajnal csókja
suhan át az alvó virágokon
lehörpintve róluk
a mézízű gyöngyharmatot.
Tagadj meg, ha kezem
nem oly puhán simítja végig
gazella testedet
ahogy a hűs reggeli szellő
hullámzik végig
az aranyló búzatengeren.
Tagadj meg, ha nem én leszek
ki legszebb perceit adja életednek
s nem tudnék oly szépet varázsolni
mint milyet a delelő nap vetít eléd,
tünékeny csodálatos képeket.
Kergess magadtól messze el
mint undok álszent csalót
ha nem úgy ölellek át
mint ‘hogy az életet adó levegő
öleli óvón e gyönyörű földet.
ha nem tudnám teljesíteni minden,
még ki sem mondott óhajod
ha nem azt keresné érted égő lelkem
hogy Téged az öröm mámorába rejtsen.
Pusztíts el, -- vagy engedd
vágyam, dobbanása legyen szívednek
hogy az álom valóra váljon
a „kék madár” válladra szálljon.
Sóhajom – sóhajod legyen,
legyen mire oly rég vágyom
üstökös mámorként omlani
szivárvány-gyönyör öledbe
mint ahogy a folyók ömlenek
a szikrázóan mélykék tengerekbe.
S ha, „Abban” a pillanatban
felszakadó sóhajodban
nem semmisül meg minden bánat
s egy villanásra
nem lesz vége a világnak
s nem hullsz párnádra aléltan
mint fáradt vándormadár a célban.
Tagadj meg! Kergess el!
Szikrázó haragoddal pusztíts el!
Mert hazugság volt minden ének
dalaim csak hamis fények
s nem tudtalak mennybe vinni téged.
http://www.youtube.com/watch?v=7FQjrISCQgw
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
