Találkozás
Dátum: 2010. november 22. 22:50Műfaj: PrózaCimkék: igaz történet, egészség |  |
Most, hogy újra egészségügyi problémával találtam magam szembe, felsejlett bennem egyik, már-már elfeledett találkozásom a magyar egészségüggyel. 2005-ben történt, fiatal voltam és naiv, nem tudtam, hogy működik a rendszer.
Egyik kora nyári reggelen arra ébredtem, hogy viszket a szemem. Be van gyulladva, én is begyulladtam, eleddig makk egészséges voltam, nehogy már 23 évesen elkezdjek betegeskedni. Bementem könnyes szemmel a munkahelyre (ezt néha manapság is megteszem) és rádöbbentem, hogy elkaptam modern korunk egyik népbetegségét - amit eddig úgy gondoltam, hogy a puhányok kapnak csak el – az allergiát. Mivel tettre kész és nagyon felelősségteljes fiatalember voltam már akkor is, vártam szépen egy hetet, hogy majd úgyis elmúlik. Nem tette. A népi gyógymódokat mind kipróbáltam, a monitorfény terápiától, a rövidszoknyás lányok bámulásáig, de egyik sem használt. Ezért muszáj voltam komoly lépésre elszánni magamat. Beírtam a webes keresőbe, hogy „allergia vizsgálat”. Akkor a XII. kerületben dolgoztam, szóval megkerestem a legközelebbi, erre a célra szakosodott intézményt és felhívtam őket.
- Jó napot kívánok, én szeretnék
- Hol lakik?
- Őőő allergia vizsgálatra menni.
- HOL LAKIK?
- Őőő izé az állandó lakcímem kell?
- Igen!
- 7636 Pécs
- Az nem jó! Van a XII. kerületbe bejelentett címe?
- Nincs
- Oda mehet vizsgálatra ahol lakik!
- Bip bip bip.
Ja, értem már, szóval nem mehet csak úgy akárhova, hogy mennyit változott a világ amióta katonai alkalmassági vizsgálaton voltam 5 éve. Na de akkor hívjuk a XI. kerületet.
- Jó napot kívánok szeretnék
- Hol lakik? – Na ez is kezdi, de most nem húz csőbe
- A XI. kerületben.
- És pontosan hol?
- Hát most azt mondjam ahol lakom, vagy ahova van bejelentett lakcímem.
- Az állandó lakcímét mondja.
- Az Pécsen va..
- Az nem jó.
- Azt tudom, hogy nem jó, akkor az ideiglenes lakcímem kell.
- Igen.
- Várjon, megnézem.
- Nem tudja hol lakik?
- Hát az van, hogy van ideiglenes lakcímem, de én nem ott lakom, csak bejelentve maradt, de mindjárt már nézem is.
- ???
- Szóval Irinyi út 42.
- Ja kollégista?
- Igen – de igazából már nem, de hát ha ez kell akkor persze
- Na miért nem ezzel kezdte. Csütörtökön jöjjön délután.
- Köszönöm.
- Bip bip bip
Megtörtént az első lépés, van időpontom, és ki fog derülni az igazság, alig várom már a csütörtök délutánt.
Eljött a nagy nap, bementem a rendelőbe, kb. 20 álltak sorba, szépen beálltam a sor végére, kivártam a sort.
- Jó napot szeretnék allergia..
- Hol lakik?
- (Hehehe már tudom a dörgést) Itt a kollégiumba.
- Tüdőszűrőn mikor volt?
- Hát kb. 5 éve.
- Na akkor itt a papír, menjen le tüdőszűrőre.
- De én allergia..
- Következő.
Na hát akkor tüdőszűrő. Levetkőz, beáll, nagylevegő, nem mozog, kész, öltözzön, holnap délután eredmény, viszlát.
Gyors volt, legalább nem volt sor, így működik egy hatékony rendszer, le a kalappal. Péntek délután a következő nagy lépés.
Rendelő, sorban állás, kis ablak.
- Csókolom a tüdőszűrő eredményért jöttem (és ha megkérdezi hol lakom ideges leszek)
- Neve? – Végre egy értelmes kérdés
- Adom a lakcímkártyát is (úgyis kell)
- Nagyon jó, na keresem, hm hm hm. Nincs itt, biztos ma kell az eredményért jönnie?
- Biztos!
- Megkérdezem a tüdőszűrőt, Jucika, itt van egy fiatalember nincs nálatok a képe, hm, húha, igen, jó rendben.
- Maga kiemelt!
- Mi?
- Találtak valamit a tüdején, soron kívül szólítja a doktornő!! – hú, ez most így komoly
Leültem, kis feszültség dolgozott bennem, soron kívül, meg kiemelt, meg húha. Ez nem hangzik jól, én még olyan fiatal vagyok, anyukám biztos nem fog örülni. De nyugalom, nincs vész, nem fáj semmi. De mégis, hát nem ok nélkül a soron kívül. Na, mikor kerülök már sorra, áh, én nem bírom a feszültséget. Ezért nem lettem villamosmérnök. Mélyeket lélegezz, be és ki és be és ki. Már 3 perce itt ülök, kezdek szétcsúszni. Különben is, azt se tudom, hogy kell végrendeletet írni. 10. perc. Na, mi van már, hát itt haldoklom? Van templom a közelben, biztos be lehet menni gyónni. 15. perc, most hívjam fel anyámat, szívrohamot kap, de nem bírom a feszültséget. 25. perc, most kicsit nyugodt vagyok, annyira nem haldoklom, ha váratnak 25 percet. Vagy már mindegy lenne? 35. perc lassan vége az első félidőnek, és és ééés, én jövök, huh végre.
Bemegyek az orvosi szobába, köszönök illedelmesen a doktornőnek, aki gondterhelten, ablak felé tartva nézi a teljes alakos röntgen felvételt a tüdőmről. Hellyel kínál. Elfogadom.
- Dohányzik?
- Nem!
Gondterhelten szemét összevonva nézi tovább a képemet, forgatja a fényben.
- Nem köhög?
- Nem – hajaj
Nézi tovább, én meg egyre idegesebb vagyok, vajon mit lát rajta?
- Nem fullad?
- Nem. Kéne?
- Áh, nem látok semmit szokatlant a felvételen, valamelyik bordája beárnyékol kicsit, de átvilágítjuk, jöjjön velem.
Remek, akkor nincs komoly baj, megyek átvilágítani, nem tudom mi az, de majd kiderül. Jé, de jó dől a sugár felém a doktor néni meg kis tévén nézi, hogy mi van belül. Én is látom, sokszor mondták már, hogy nézzek mélyen magamba, de ennyire mélyen még nem sikerült soha.
- Nincs semmi baja, mehet, viszlát.
- Jó, de jó, de én szeretnék allergia vizsgálatot.
- Akkor az ablaknál álljon sorba. Adnak időpontot.
Sorban áll, kivár, kisablak.
- Csókolom szeretnék allergia
- Hol lakik?
- A kollégiumban és tüdőszűrőn is voltam – teszem hozzá gyorsan
- Akkor jó, jövő héten csütörtökön jöhet.
- Remek köszönöm.
Következő csütörtök, a panaszaim kezdenek múlni, de azért járjunk a dolgok végére. Rendelő, sorban áll, kivár, kisablak, lakcímkártya (nehogy rá tudjon kérdezni).
- Csókolom, jöttem allergia vizsgálatra.
- Doktornő beteg, jöjjön vissza jövő héten
- Őőő, rendben – biztos ő is allergiás azért nincs.
Következő hét, a panaszaim teljesen elmúltak, de rendelő, sorban áll, kivár, kisablak, lakcímkártya.
- Csókolom, jöttem allergia vizsgálatra.
- A kettes ajtónál álljon sorba.
Kettes ajtó, sorban áll, kivár, asszisztens néni.
- Na fiatalember, jöjjön be. Meg szurkálom a kezét különböző anyagokkal és a végén kiderül, hogy mire allergiás, jó?
- Persze tessék csak.
A néni összeszurkálja a kezem vagy 10 helyen, majd kiküld a folyosóra, hogy várjak 15 percet. Várok, az egyik szúrás helye elkezdett pirosodni. Áhá! Megvagy, megérte szenvedni, megvan a kis alattomos allergia. Diadalittasan megyek vissza 15 perc múlva, mutatva a nagy vörös foltot.
- Tessék nézni, ez lett az eredmény!
- Hát erre nem számítottam!
- Hajaj, csak nincs valami baj? – a diadalittas pillanat átitatódott bizonytalansággal
- Maga semmire nem allergiás?
- Mi? És ez a nagy piros cucc?
- Ja, az csak a referencia.
- Értem.
- Na, menjen a doktornőhöz.
Szerencsére sor nincs, közvetlenül megyek egyenesen a doktornőhöz.
- Jó napot. Mi is volt a panasza?
- Őőő, hm mi is? Ja, a szemem viszketett és begyulladta, de már két hete elmúlt.
- Értem, el akar menni szemészhez?
- Nem köszönöm, viszont látásra.
- Viszont látásra.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Zseva (#28243) | 2013. október 03. 20:13 |
Vettem a fáradtságot és elolvastam. A végére kis híján begyulladt a szemem, de tanultam a példádból és nem várom meg, míg jobbra-balra küldenek,... inkább pihentetem és kikapcsolom a gépet. :-) | |
| |
2. Ma-Ja (#23168) | 2011. március 07. 22:55 |
Kedves Wolfy! Nagyon jól szemlélteted az egészségügy problémáját, sajnos ez így működik, - de bízzunk benne, hogy nem sokáig! Vissza a jövőbe? | |
| |
