tanulószoba
Dátum: 2017. március 09. 21:46Műfaj: PrózaCimkék: ez még a hetvenes években volt, pattogott a labda |  |
Még más volt, csak tizenévesek, és a a könyörgés, és az erőszak gyerekként érintette meg a lelkem. Küzdelem, vágy, vagy netán valami más, mi kísérti lelkünk hullámait
Tanulószoba
Ez még a hetvenes évek elején volt, Gulyás Laci kicsit sántán jött, nem is nagyon futkározott, de ha nála volt a pöttyös, tutira berúgta.
Egy csapatban játszottunk. Pagony Barnabás meg kintről kiabált, hogy gólt! Gólt!
Erdős Zoli meg ellenünk, és mindig szétcselezte a védősorunk, nem pattant a laszti máshova, csak ahová ő akarta.
Hm!
Különben a sakkban is menő volt! A tanulószobán,tanár úrral játszott, faragott figurák, rendes fa, és a sakk mutatta magát. Mellesleg, gyenge gyerek volt, néha belegyömöszöltük a szemetes kukába.
– Na mi van? Ládába gyömöszölt gyerek, nincs se anyád, se apád, hisz talált gyerek vagy! Kiabálj! Sikíts már – de hallgatott.
Rontó kicsit belerúgott, s rá mondta a tutit.
– Nem lesz neked soha biciklid! De nem ám!
Nem kiabált, csak azzal a sötétkék szemeivel bántóan nézett ránk, szinte azt kiáltotta, hogy ezt miért? Miért velem?
Mi csak nevettük. Kinevettük. Érdekesen fogta fel a helyzetet, mert csak annyit mondott, ez nem matt, csak sekk.
Tököm tudja miért mondta.
Laci Zolinak súgtam: Te nézd mán, mit kavar ez itt? Be kéne zúzni.
És neki szállt a galamb, széttörte az üveg vitrint, halkan csendültek az üvegszilánkok, mintha hűs vízbe esnének, úgy négy celsius alatt.
A televízióban, bent a tanulószobán fényes hírben mondták, a párt újabb sikert aratott, fényesebb, boldogabb, biztonságos lett végre a világ. Megcsináltuk a hidrogénbombát! Felfedezzük az űr rejtelmeit, és még mondta tovább, de én már nem figyeltem.
Magyarország!
Gulyás Laci odanézett.
Erdős Zoli odanézett.
Tanár úr beszólt, ez bizony sakk!
Sekk.
Rosálás után matt!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
