Tévedéseim
Dátum: 2011. április 28. 09:10Műfaj: VersCimkék: emlékét, feledem |  |
Ha majd a földi út minden porát lemossák,
tévedéseim emlékét is feledem.
Szemem lecsukva, utolsó képeim válogatom.
Akad tán' ki elvezet oda, fényben felsejlőn,
hol meglelem a hiába kutatott... igaz világot.
Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Sonkoly Éva (#23667) | 2011. május 05. 20:25 |
Köszönöm kedves Rézi! Jó tudni, hogy így gondolkodsz! :) | |
Válasz Rézi hozzászólására (#23662). |
|
2. Rézi (#23662) | 2011. május 04. 16:08 |
Remek! Szerintem nincs nincsen jó vagy rossz tapasztalat,csak tapasztalat...! | |
| |
3. bobita (#23644) | 2011. április 30. 10:40 |
éljen a látszólagos belső nyugalom !!! - bár nem tudom mi az ,de tetszik ! bobita | |
| |
4. Sonkoly Éva (#23641) | 2011. április 30. 09:37 |
Igaz, igaz amit a belső megnyugvásról írsz, de a lélek nyugalmához sok dolog kellene...nekem. Az évek múlásával, tapasztalatokat gyűjtünk, jót, rosszat, ez utóbbi néha felborítja az amúgy is látszólagos nyugalmat. Lehetne erről még bőven gondolatokat cserélni...kedves Berci! | |
Válasz Veronai hozzászólására (#23630). |
|
5. Veronai (#23630) | 2011. április 29. 01:21 |
Ezzel megfogtál. Kedves Éva. Az ember gyarló és ez által tévedni képes. Nem tökéletes. Az igazat keresi, kutatja valóban. Kérdés: Hol leli meg? Önmagában, a belső megnyugvásban. Nem a halálban......... | |
| |
