Tragédia

Szerző: Mészáros ZsoltDátum: 2010. július 27. 20:22

Műfaj: VersCimkék: tragédia

Ébreszt a vekker.
Elaludtam megint.
Kiugrok az ágyból,
barátnőm csak legyint.

Kérlel, hogy még maradjak.
Ölelgessem, szeressem.
Ha nem indulok el,
nem lesz aki keressen.

Rohanok a kocsihoz.
Beugrok, s már megyek.
Taposom a pedált,
hogy ne utolsó legyek!

Annyi címet kaptam.
Hogy érek majd oda?
Ha befejezem mára
az lesz ám a csoda.

Fejemben még az éjjszaka:
Oh, mily csodás volt.
Eközben egy fiatal srác
majdnem nekem rongyolt.

Káromkodok, legyintek.
A srác már köddé vált.
Azt hiszem a szerencse
most mellettem állt.

Alighogy megnyugszok,
s e gondolat elillan,
a balomon látom
egy reflektor villan.

Fékezni már késő.
Elkerülni nem tudom.
Jajj csak baj ne legyen!
Ezért imádkozom.

Brutális nagy csattanás,
az esemény felpörög.
Velőt rázó sikoly,
a földön ember hörög.

Minden rohadt másodperc
hosszú órának tűnik.
Véget ér a fájdalom,
a dobogás megszűnik.

Egy folytában kérdezem:
Atya Isten! Mit tettem?
Valakinek az életét
egy pillanat alatt elvettem!

Elolvad a hó,
zöldel már a pázsit.
Kezdődik egy élet,
el múlik egy másik.

S mikor a síron
a gerbera virágzik,
felsír egy kislány:
Apa úgy hiányzik!

Szívében mély fájdalom,
arcát könny áztatja.
Édesapját vissza már
senki nem adhatja.