Tudok egy pompás helyet
Dátum: 2008. december 21. 13:17Műfaj: PrózaCimkék: párkapcsolat |  |
Péntek délután ráérős egyetemistaként ültem fel a Noémi iskolája előtt álló vaskorlátra. Szüleim egy hosszú hétvégére indultak hajnalban, enyém volt a lakás. Bár nem beszéltem meg későbbi feleségemmel ezt, bíztam benne, hogy hamarosan kilép az iskola kapuján, és nekem adja a következő két napját.
Péntek délután ráérős egyetemistaként ültem fel a Noémi iskolája előtt álló vaskorlátra. Szüleim egy hosszú hétvégére indultak hajnalban, enyém volt a lakás. Bár nem beszéltem meg későbbi feleségemmel ezt, bíztam benne, hogy hamarosan kilép az iskola kapuján, és nekem adja a következő két napját. Noémi örömmel vett észre, amikor megérkezett. Nagyon szerettem, amikor így magához ölelt, és megcsókolt.
– Kicsim, van egy lakásom a hétvégére. Van kedved átjönni hozzám? – kérdeztem. Noémi nem faggatott, csak bólintott, ahogy széles mosolya végigfutott a testén. Gyorsan szóltunk a szüleinek, hogy ne aggódjanak otthon, aztán a nyakunkba vettük a várost. A kedvenc presszónkba ültünk be és rendeltünk egy üveg rosét. Nem volt más dolgom órákig, csak hallgatni Noémit, aki elmesélte a napját, majd belefogott, hogy hogyan tervezi a következő éveket. Közgazdász szeretne lenni, itt tanul velem, Szegeden, és biztosan talál majd állást valamilyen helyi pénzügyes cégnél. Miközben a kezét fogtam, simogatva játszottam ujjaival, kézfejével, borzolgattam az apró pihéket a karján boldogan.
Azt vettük észre, hogy egyre hosszabbak a csókszünetek a beszélgetés közben, ahogy kezem az asztal alatt egyre intimebb helyekre vándorol. A bor is elfogyott, így semmi nem tartott már a presszóban bennünket. Különös volt a hazaút, egyszerre léptünk nagyokat, hogy minél hamarabb egymásnak eshessünk, de közben mégis meg-megálltunk csókolózni hosszasan. Egyszer még be is húztam Noémit egy kapualjba, hogy végre megérinthessem a testét, hogy végigcsókoljam arcát, nyakát, mellkasa fedetlen részeit. Halk sóhajai kézzelfoghatóvá tették a vágyat nálam is.
Szinte letéptük otthon egymásról a ruhát, de közben éreztem, a nap pora, piszka zavarná együttlétünket.
– Fürödjünk együtt! – javasoltam Noéminek, aki hevesen bólogatott. Míg folyt a kádba a víz, a fogkrémmel két apró, egymásba fonódó szívet rajzolt ügyesen a tükörre. Szorosan mögéállva öleltem át, hogy a hímtagom a pucér fenekéhez nyomódott. Amikor már volt elég víz, belehúztam a kádba. Becézve, simogatva kentem be testét a puha habbal. A tussal gyengéd vágása körül köröztem, majd nyelvemmel ízleltem meg őt. Ekkor tanultam meg, hogy Noémi az első orgazmust így szereti megkapni, melyet halk sóhajokkal, szinte némán él meg. Aztán ő is kezébe vette igencsak ágaskodó farkamat, hogy a szájában érezzen engem.
Sűrű csókok között, vágytól égve buktunk bele az ágyba, hogy még hosszú ideig becézgessük, szeressük egymást, a kimerülésig, a pihentető álomig. Sehogy nem tudtam még olyan jól pihenni, mint Noémivel együtt. Talán fiatalok voltunk, és működött köztünk a varázslat. Még végigaludtam, szinte mozdulatlan az éjszakákat, és nem ébresztett fel Noémi sem, ha mozdult. Menetrendszerű volt, hogy kicsivel hamarabb ébredtem reggel, mint szerelmem. Imádtam, ahogy tündéri arccal aludt rajtam, keblei a testemhez nyomódtak és meztelen combjával is birtoklóan ölelt át. Ez a helyzet magától értetődővé tette, hogy a reggel is mindig szeretkezéssel indult, ha csak lehetőségünk volt rá. Mint például egy csöndes szombat reggelen.
– Mit csinálunk ma, maci? – kérdezte Noémi szenvedélyünk csillapodtával.
– Tudok egy pompás kávézót – mondtam neki.
– Egy remeket? – mosolygott rám.
– Nem, kicsim, egy pompásat. Ez a neve.
– És hol van ez a pompás kávézó?
– A piacon – feleltem.
– Ó, idejét sem tudom, mikor voltam ott. Mit lehet ott csinálni?
– Sok mindent. Emberekkel találkozni, gyümölcsöt venni, alkudozni, lángost enni és inni egy pompás kávét.
– Tetszik. Menjünk a piacra!
Felkászálódott az ágyból, és nekikezdett a fürdésnek. Míg fésülködött és tollászkodott, magam is lefürödtem. Kézenfogva indultunk a piacra, amelyről akkor még nem sejtettük, hogy kapcsolatunk része, egyik boldog többletjelentésekkel teli helye lesz, ahová a fárasztó hét után immár házaspárként is eljárunk majd kikapcsolódni.
A piacra érve vettünk gyorsan két lángost, egy sajtos-tejfölöst és egy simát, majd nekikezdtünk a reggelinek.
– Itt az ideje, hogy pompázzunk, Noémi – mondtam, amikor megtörölte a száját a lángos után.
– Olyat is tudok? – kérdezte vidáman.
– Ó, persze, és ragyogni, csillogni, meg tündökölni is.
– Szómágus – nevetett a bókáradat hallatán kedvesem. Megcsókoltam, és már akkor tudtam, semmi nem tesz boldogabbá, mint ajkainak sós, olajos érintése.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
