vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Turul

Szerző: lengyelsasDátum: 2008. április 01. 11:12 Műfaj: VersCimkék: nak, tanáromról, magyar, kedves

 

 

Turulnak 

 

Wörd-ben írom versem,

Történéseimet ekképpen regélem.

Kicsit félve, télen.

Hogy tetszik azt csak remélem.

 

Anyám Egerben nevelt fel,

Egyenlőre csak ezt sorolnám el.

Elemi iskolában az első osztályban

Bandák alakultak a kicsiknél sorjában.

 

Átkerültem cifrából a kilencesbe,

Ez két iskola azt adom értésedre.

Másodikban zenetagozatba írattak be .

Nem  a reálból erősítek be…

 

Hetedikig eltűrtek még a tanárok,

Csak sejtem hogy ez valami átok.

Nyolcadik jön , évekből az  utolsó,

Tova is tűnik , mint megvadult ló.

 

Verecke híres útján jöttem én,

Pékként folytatódik-e regény.

Katonaság a Határőrségbe,

Adyligeten, fönn a hegyekbe.

 

Áthelyeztek az ország lelkébe,

Minden hegyek és egek fölébe.

Ahol a sas a kékben szárnyal,

Dobogókő árnya rám szar.

 

Katonaként szakács voltam,

Kilenc hónap és ezt daloltam.

Leszerelés,  édes mint méz,

Nyalom a holdat , mikor becéz.

 

Vissza  a szürke  kenyérhez,

Fiatalként az ember reményt veszt .

Fülembe még ős magyar dal rivall,

Szolnak a dobok a szelek ujj dalaival.

 

Amiképpen a Táltos vagy Sámán ,

Kezeimet fölemelem hozzád, kábán.

Suttogó hangom, titkokat rebeg,

A célom az hogy csak te halld meg.

 

 

 

Próféta-e  az ember a cet gyomrába,

Vagy ez csak a teremtő játékos átka.

Tenger a tömeg én eképpen tudom,

Sokszor balga  ,de lehet akár hatalom.

 

 

„Szabad  e sírni a kárpátok alatt?”

Szabad-e kérni az Isten itt alant,

Szabad-e még harcolni az erkölcsért?

Szabad-e még az ember ki mit sem ért.

 

Hisz a hívő és feldúl  a harag,

 van-e ilyen, még a Magyarnak?

Apám lengyel párja magyar,

Félvér vagyok de mégis, mar.

 

Villanyász ként  is tengettem satnya életem,

Az átkom nem bánt,legalábbis úgy veszem.

Csendes évek lettek ezek ,

A gyönyörüségekben elveszek.

 

A tékában lányommal játszva,

Ugrándozunk mint tulok, a lakásba.

Színház mellé táborozott a család,

Fészek melege, itt a sok sok jó barát.

 

És mint bumeráng, pékségben kikötve.

Ismétlődik törvényszerit az ember élete.

Zárva eddig a postával a sort,

A sas száll és a próféta nyeli a port.

 

Postásként indul ekkor az életem ,

Egy két hónap és ujjabb félelem.

Leépítésnek hívják ezt a  bikát,

Sebes dühödt állat ez ,bárkit megbánt.

 

Tanulni dicső és fény az életemben,

De sok a gondom telve félelemben.

Országom mint csökött makacs orjás,

Tántorog utcán, mellén fekélyes folyás.

 

Mint sas  repül fel fellegekbe,

 hasít a szélbe, rikkantva az egekbe.

Lelkemből beszél a szívem,

Többet beszél ,de nem szól eszem.

 

Tanítva vezet tudatosan tanárom,

Mikor csak szól, én ezt várom.

Ő a magyar versek  tanítója,

Mikor fölolvas csend lett mutatója.

 

Síva kínba , mit se várva,

Veszik lelkem a homályba.

Durván vadul tiporj vadul.

Tudásom kicsinyled turul.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket