Ugorj!

Szerző: Unole LozenDátum: 2010. szeptember 09. 18:40

EGY KÖNNYŰ ZIVATAR, ÉS KINT FÚJ A SZÉL.

CSENDES A RAVATAL, MÁR NINCS REMÉNY.

KOSZORÚK ALSZANAK SZOMORÚ FÁK ALATT,

VÁR RÁD A NAGYVILÁG, NE HAGYD EL MAGAD!

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Unole Lozen (#21899)	2010. szeptember 13. 20:23
Két értelmű is lehetne, ha mondjuk az ugrás egy szakadékba történne. Valaminek mindig lennie kell, ahogy Rejtő Jenci írja a Csontbrigádban.
Válasz bobita hozzászólására (#21877).

2. bobita (#21877)	2010. szeptember 12. 21:47
cseppet se morbid, ott fekszem kiterítve, várom,hogy zabáljanak már végre a bogarak , erre te jössz engem ugratni? a francokat ,én ugyan nem ugrom,ugorjon a nagyvilág:) váááóóó, csak magamra vettem(képileg:) a húzós költeményedet, bobita