vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Új könyvtári gondolatok

Szerző: Kemenes KálmánDátum: 2008. június 18. 03:08

Műfaj: VersCimkék: versek


Amiről Vörösmarty írt
emlékemből kivésem
Itt ülök könyveim előtt,
s színes pompáját nézem.

Belétek zúzták - jól tudom - sok helyütt még a rongyot,
s csengő sorok közt ott lelem az éhséget, a zordont

Elnyomók korbácsa nyomán még serken bosszú vágya,
s kéjgazdák drága gyönyörét szolgálja kínok ágya.

Az ellentétek nagy kora
még vijjogva cikázik
de éjre jő a nappal és
a télre jő a pázsit

Hol sötétség zord otthona győzött, s győz annyi éve, átüti nappalunk ege,
s elnyeli pompás fénye.

S hol halott télnek fagya rág, nyarunk életet éleszt;
kikandikál sok kis virág, mert megújhodást érez.
Könyveim előtt így ülők,
s játszik közöttük kezem.
Mint egy-egy tudásbillentyűn,
trillázok rajtuk csendben...
A nagy költő már rég halott, - borongós verse él még, -
de mindég tágabb tért hódít az igazság, s a szépség.
S e munkában a nagybarát - rongyokra vésett étek - a könyv, a jog apostola;
ki tanít engem, ...téged...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.