Üres szívvel

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. október 31. 09:57

A régi takaró nem ad meleget

Akad egy félrecsúszott gondolat,

abban benne vagy.

Szerettelek, nem téged,

akinek tudni akartalak.

Üres szívvel, szemem

tört csillagán át látlak.

Az utolsó álom voltál.

Örülök a fénynek.

Sebet keresek,

az utolsó var is

lepergett.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#5310)	2008. november 01. 22:00
Köszönöm, kedves Sándor!
Válasz Nagy Sándor hozzászólására (#5297).

2. Sonkoly Éva (#5309)	2008. november 01. 21:59
Kedves Rézi! Kívül, belül gyógyult sebbel íródott. Veszteségek? Emlékszel Hajléktalan c. versemre? Kérlek nézd meg ott miről beszélgettem, veled, másokkal. Tudod, ha valaha abba a helyzetbe kerülnék amire Te itt utalsz tudnám mit kell tennem. Egyébként a szeretet koldusa soha nem voltam, nem is leszek. Egyéb veszteségekről pedig, ha ismernéd az életemet szót sem ejtenél. Gratulációdat köszönöm: Üdv!
Válasz Rézi hozzászólására (#5282).

3. Nagy Sándor (#5297)	2008. november 01. 07:28
nem rossz


4. Rézi (#5282)	2008. október 31. 17:13
Mély......,kedves Éva,pedig ha a var már leesett ,a seb kívül már gyógyult.....!Még a koldusnak is van mit elvesztenie ,na nem tárgyi dologra gondolok!Gratulálok?Rézi.


5. Sonkoly Éva (#5279)	2008. október 31. 10:45
Köszönöm Liz! Kedves vagy. Ha tudnád amit én egy percig sem lennél a szó jó értelmében irigy. Mikor már nincs mit elveszteni, mert minden elveszett, könnyű lesz az is amit nehéznek éreztem...
Válasz Színyije Glázá hozzászólására (#5278).