Utolsó sugarát

Szerző: Bangó JánosDátum: 2018. március 25. 20:43

Műfaj: VersCimkék: (napfénylány)

Utolsó sugarát a Nap

(napfénylány)

Látlak itt a végtelen vágyban
csak a testem beszél hozzád
és néha az életem dobom mágiádba
csak a szavam szólhat hozzád mikor vágyod a fényt
szavak hullámhosszán a végtelent
és a lelket mutatom kényekkel eléd
hiába fázom mondatod
Végig futott a hátamon
csak narancsot világított a Nap
borzongtam, és a korlátot markoltam
nem vetettem át magam a hideg fájdalomba
nem voltam önnön magam
Köszönöm
Köszönöm
nézz most rám, hogy köszönhessem
Á…most kényelmesen szállt a sötétbe
álmaink vívtak csatát
nem izgatott senkit-sem
csak Téged és engem
ez most problémát okozott
hiába gondoltam Rád
hiába váltottam át minden érzésem
Most nem néztél rám, hiába akartam
és az élet futotta tovább fekete árnyaim
sétáltáltál, fények suhantak tovább arcodra írt
luktető vágyaimon
Köszöntél, és futottál
Kezed suhant el vállamon, de csak egy érintés
és élt, hogy majd ne hagyj magamban bánkódnom
ne érints meg, mert szeretlek
miattad bánkódom minden időben elveszett napom
Nézz hát rám, most is veled gondolom a festményeim
mit a sötétben Neked mutatok
hisz itt vagy az országutamon
Végig futott hátamon a halál
és őszi árnyidra gondoltam közben talán,
és a hangra mit a fülembe súgtál
ott leszek talán, a megbocsátás útján
keress ott talán.
Utolsó sugarát a Nap
csillanva küldte, viharfelhőt öltöztetve
bíborba és kékbe, csak hangod volt árnyaimba öltözve
csak itt a probléma, hogy miért a szívem bánja hajnalod
mikor tükörbe öltözve nézed szememből öntött
könnyű könnyem szürke vágyát
poros álnok földnek ütközve, tavat hagyva
Hisz kértem, hogy csak nézz rám!
Keress az oltár szürke oldalán.
álnok vágyam a napjaidban