Vadszőlő, ecetfa

Szerző: MagdileonaDátum: 2008. november 15. 22:29

Műfaj: VersCimkék: vadszőlő, régi ház, repkény, ecetfa

Régi roskadozó ház
málló vakolattal.
Méltóságteljesen áll mégis...
talán varázslattal
lepte be hátsó falát
a jótékony repkény?
Miféle titkokat őriz
a félhomály, hova
nem jut soha fény?
Elülső oldalát
vöröslő vadszőlő
borítja vastagon,
nap sugara nem hatol át
a bíbor lombokon.
S ahol a rozzant kerítésnek
látható a nyoma,
a nagy ecetfának
óriási lombja
vet árnyékot a felfutó
borostyánra...
Ha belépnék a házba,
vajon mit látnék, miféle
rejtélynek árnya
bujkál bent,
a pókhálós szobákba'?
Az ősz színes leplet terít
titkokra, tárgyakra,
a novemberi bágyadt napfény
nyugalmat árasztva
üzeni: ez csak az elmúlás,
egy régi, elhagyatott ház,
üres, senki nem lakja...
s az ócska ablakpárkányon
helyeslőn hunyorít
egy feketén csillogó,
sütkérező
macska.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Zseva (#27666)	2013. július 22. 13:15
Mást üzen nekem, nem az elmúlást... Kíváncsi szemek elől vadszőlő rejtekében, ecetfa, árnyékában megbújva magam elé képzelem, Egészen mást üzen. A nyugalmat árasztja e régi ház... s az ablak sarkában a fekete macskát, ki egyedül lakja, szinte irigyelem...


2. Magdileona (#6868)	2009. január 03. 13:18
Köszönöm szépen!:) Üdv: Magdi
Válasz Veronai hozzászólására (#6738).

3. Veronai (#6738)	2008. december 29. 22:34
Életkép. Szép. Látom magam előtt. A macska, ki lakja......... Grat! Imádom a poénos verseket.... Üdv! Veronai