Vágyakozás
Dátum: 2008. június 15. 11:01Műfaj: VersCimkék: magány |  |
Sötét éjjelen szívem üresen tátong,
nem találom azt a híres boldogságot,
melyről annyi ember áradozik,
az én szívem csak várakozik,
egy erős kézre,egy érző szóra,
egy kimondhatatlan jóakaróra,
ki átölelne és becézgetne,
ki minden szavamat csak lesne,
ki rám gondolna és fogná kezem,
ki többé sosem engedne el.
Ki nézné velem a lenyugvó napot,
ki ígérne szépet és annyi jót,
ki kivinne a temetőbe édesanyám sírjához,
s ki megvígasztalná hatalmas bánatom.
Ki velem együtt nevetne mikor boldog vagyok,
ki sírna utánam,ha nem vagyok ott.
De tudom ez mind csak tűnő álom,
s nem létezik az én híres boldogságom.
Nem találom sehol,tovább már nem is keresem,
gyenge vagyok ehhez,érzem
az én utamnak lassan itt a vége.
Megnyugszok a hamvas földbe,
de gondolok egy érző szívre,
mely rámtalált egy sötét éjjelen,
s a teliholdal tovább is lépkedett.
De nálam hagyta szíve egy darabját,
mit a sírba magammal viszek.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#10018) | 2009. július 08. 20:36 |
szóval,én tutira keresnék egy társkereső irodát:)))))))) | |
| |
