Valaki egyszer így gondolkozott
Dátum: 2008. május 08. 09:58Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Fiatal vagyok, reménykedő,
S hiszem, hogy az ember egyre jobbá alakul.
Hiszem, hogy a gonoszság egyszer mégiscsak megfakul,
És tisztavizű patakokban,
Különleges alakokban
Végül átvágtat rajtunk a fény,
És akkor majd mindannyian tiszták leszünk.
Naiv vagyok? Talán igaz, sőt, szinte egészen biztosan,
De naivságom edzésében lelkem izmosan
A világra olvad,
És a harag cérnává fonnyad
Baráti ölelésem acélos szorításában.
Mert melletted leszek.
Ha kiabálsz: Megértelek.
Ha arcul csapsz: Megérintelek.
Eltörheted a karom: De én pontosan azt kapom,
Ha nagyon-nagyon akarom,
Hogy szeretsz majd, és én a széltől is védelek.
Azt mondhatnád, nem kell a segítségem,
De én tudom, hogy mégis mennyire kell,
Hogy legbelül a hang rejtve így felel:
„ Találj rám, és mentsd meg lelkemet!”
És én majd nyújtani fogom baráti kezemet,
Még akkor is, ha eltöröd azt,
És fejszét emelsz a fejem fölé.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
