Varázsolj el

Szerző: MagdileonaDátum: 2008. május 26. 07:41

Műfaj: VersCimkék: dallam, hold

Sötét, felhős fenn az ég,
csillagot nem látott már rég.
Hideg, teleszárnyú éjszaka,
küldjél csendes álmot, szél dala,
szárnyaidon olyan messzire szállhatnék,
indulnék...
varázsolj el, ha tudsz még.

Minden dallam visszatér,
szívemben hallom, mennyit ér.
Érzem, a felhők mögül hív a Hold,
ezüstkarjaival átkarolt,
kedves, ne szólj, olyan messzire szállhatnék,
álmodnék...
varázsolj el, ha tudsz még.

Megj.: Simon & Garfunkel: The Sounds of Silence dallamára

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Magdileona (#23403)	2011. április 05. 05:32
Veronai, kedves vagy, ez nagyon jólesett. Valóban nem járok már ide, mielőtt elmentem, gáncsoskodásba és érthetetlen kötekedésbe és/vagy érdektelenségbe ütköztem. Miért teszek fel képet? Hogy van pofám egyszerre több verset felrakni, így elveszem a helyet másoktól - holott az egyszerre több verset pl. havonta raktam fel... Egy saját, téli tájképem pfuj, de giccses volt (havas fa alatt hóval borított pad) - szóval egyáltalán nem a versről szólt a dolog, hanem a kitúrásomról - én így éreztem; s az ember nem mazochista, kötelezőnek semmiképpen nem kötelező itt lennem. Neked mindenképpen köszönöm. Talán megpróbálom még egyszer.
Válasz Veronai hozzászólására (#23399).

2. Veronai (#23399)	2011. április 04. 21:45
Kedves! Térj vissza és írj, mert szép és lélekből fakad. Nem is tudod, hogy kiket kiszorítasz, kik értéktelenek. Téged olvasnak! Nézd meg és varázsold el Őket. Üdv! Veronai