Városias
Dátum: 2010. január 23. 23:29Műfaj: VersCimkék: város |  |
A nagy város émelyítő fényei
Agysokkba ráztak és bebundáztak
Kis csónakom hatalmas tengerbe kóbolygott
Mint a kutya
Úgy kisért engem is a szimat
A csont nem volt várható helyen
De hozzá kellett férnem,
Hogy ő maga el ne nyeljen
A fények vakítoak voltak
De melegek
Mégis hazahívtak engemet
Kerestem oldalom párját
Sűrűn lakott helyeken
Fákon pedig nem hallottam madáréneket
Mint úgy fél hat fele
Megrémítette őket a város vadásza
Nélkületek már nem lesz olyan kellemes
De a tenger már nyújtja kezét
És lépésekkel közeledik felém
Egy kis táncra kérem,
Lehet-e az enyém?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. ultraviolet (#17415) | 2010. január 29. 17:23 |
Érdekes gondolatok az elridegült városi magányból való elvágyódásról. | |
| |
