Vasárnap reggel

Szerző: Jocc36Dátum: 2009. július 26. 21:13

Műfaj: VersCimkék: ital nő, élet

Csendes vasárnap reggel, mikor minden nyugodt, majd hogy nem sivár
Én kint a teraszon állva, érzem a nyomasztó sűrű magányt.

Kezemben bögre, benne kávé, két cukor egy tejszín és egy szál cigi.
Számban kis kanál, valami nem jó így, ezt nehéz lesz szívni.

Miközben kint állok, nézem.. kihalt a város, csendes, senkit sem látni.
Csak egy pár elkésett Rigó kedves hangját hallani.

Egyszer csak, a szemközti háztömb egyik ablakán, kihajol egy szőke lány.
Szemem rátapad, végre valami, s nem a csend, a semmi, a magány.

Bambán állok, és nézem, nocsak hisz kebleit is látom.
Szemem dörgölöm, ez igaz? Vagy csak álom?

Ez nem lehet igaz, amit látok, csak a tegnap esti sok rum és bor.
Biztos ezért van, hisz ezt teszi a mámor.

Oda intek neki, vajon mit tesz majd az édes? Szédülök, letekintek.
Hopp, csak egy gondolat, a hatodikon lakni veszélyes.

Kezem emelem, intek neki, tudja-e, hogy látom? És lám, visszaint a drága.
Ebből akármi is lehet, ez nem egy szűz apáca.

De még most sem hiszem el, ilyen nincs ez egy csoda.
Majd szemüvegemen keresztül nézem meg, ez vajon micsoda.

Sietve, majd hogy nem rohanok, a fiókba egy szemüvegért turkálok.
Ismét a teraszon állok, poros szemüveg rajtam és erősen fókuszálok.

Igen most már kicsit jobban látok, megfordult, talán be akar menni?
Ez nem igaz, láss még egy csudát, a hátán a mellei!

Ez már durva, mi történik velem? Egy kicsit már félek.
Bement a drága, de még látom kebleit, azok ott maradtak, tényleg?

Nem jó ez így, biztos a sok rum és bor, a mámor.
Talán ha letörlöm poros szemüvegem, hátha jobban látom.

Igen már tudom mi a baj, elbánt velem az élet vasfoga, a rum, a bor és az idő
Most már tisztán látom, a kebleknek hitt dolog az egy pár cipő.

Röviden ennyi, de mielőtt valaki ebből tanulságot vonna.
Summázva, talán ez nem más, min az éhes disznó szindróma.