vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Végtelen idő

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2011. augusztus 12. 09:51

Műfaj: VersCimkék: emlékeddel

 

Néztem a kezed,

ujjbegyed simította vállam,

szemed lábujjamig betakart.

Tarkómra lehelt sóhajod

bársony-meleg emléke

léptem haza kísérte.

Azóta emlékeddel járok,

hiszem visszatalálok...

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva   (#24270)

2011. augusztus 16. 21:47

Kedves bobita! Köszönöm megtisztelő gondolataidat! Nem, nem a múlt, nem régmúlt a történet, hiszen ott a sor végén "visszatalálok", hogy miért van így? Néha érdekes dolgokat hoz az élet, s én tudom ezt a helyzetet Te is elfogadnád.

Válasz bobita hozzászólására (#24269).

 

2. bobita   (#24269)

2011. augusztus 16. 21:07

Eva ! nekem, olyan befejezetlennek tünik ez a par sor....tudom ez mar emlek, lefejezett szerelem....semmi düh,semmi büntudat...irigylesre meltoan tudsz elfogadni szamomra elfogadhatatlant.