vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

veled tudtam

Szerző: Molnár ZsoltDátum: 2010. május 19. 14:03

Műfaj: VersCimkék: vers

Miféle némber,

Kit én állatként,

Tudtam szeretni,

Miféle az igazság,

Mely a harcra hív,

Hol lehetne lövetni,

Önmagam, azt a,

Létezhetetlen valót,

Elkényelmesedett,

Halálindok elvakarót?

Negyven év-mit éltem,

Remélt boldogság,

Szélcsapkodó ajtaján,

Sóváran állva,

Most sebvörhennyel,

Megfutamodott, vagy

Elkergetett gyáva

Önvádból font ujjai,

Imára zárva,

Mely atyát szólítson,

A fiú ki árva,

Vagy csak úgy elárulták,

Legyen áldozat,

A Földre küldték,

Vagy idehozták,

Miféle?

 

Mért hallgatnék,

A hűtlen anyára,

Ki annyiszor csalt,

Hogy lett megcsalatva,

Forintért lehetnék,

Felőle elaltatva,

 

Vagy ez csak az a,

Társadalmi berendezés,

Szeretett Család,

A fogyasztási egység,

Termelői iparág,

Zománcvert tejeskanna,

Kosztolányi, vagy Édes Anna,

Kain és Ábel,

Raszkolnyikov, véres balta,

Mi ez?

 

Aludj nyugodtan,

Én már nem álmodok,

Hideg veríték,

Darabokban, egyben vagyok,

Miféle némber vagy,

Kit én állatként,

Tudtam szeretni,

Jókedvedben pusztítottál,

S én veled tudtam nevetni.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.