vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Verseljünk együtt

Műfaj: EgyébCimkék: rímfaragók, rímek

Régen egyszer próbálkoztunk vele, hogy rímekben beszélgettünk és csodaszép versecskék is születtek. Most ezt szeretném veletek feleleveníteni...Próbáljuk meg együtt..Ha másképp nem megy, hát szóljatok hozzá rímekben...

Elhatároztam, hogy rímfaragókat keresek,

Remélem sokáig egyedül nem leszek.

Lesz itt tán valaki,

Kinek kedve támad velem verselni!

Kicsi manóm alszik épp,

Így van idő...

Hol van hát a sok verselő?

 

Nem tudom itt folytatni nekem ezt hogy tudjátok

De remélem rímekben lesz hozzászólásotok.

Csak azt bánom én, hogy egyedül írogatok,

Pedig nektek is lenne mit biztos megírnotok.

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 13 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Sonkoly Éva   (#2476)

2008. augusztus 04. 20:58

Látom lassan halad a csapat,ha lehet hát segítek.A Dunántúl közepében vihar készülődik éppen.Zúg a szél, énekel, hozza, viszi az esős felleget. Párás, meleg szobámban alig talál meg a rím, hagyok helyet másnak is. Későig olvasok majd kedvenc könyvem lapjain. Szeretem Wass Albertet, ki sok szép gondolatot papírra vetett.

 


2. Anda   (#2174)

2008. július 25. 22:29

Ó hát látom, míg én voltam távol, járt erre egy-két rímfaragó, s nem volt senki sem rest, sem naplopó. Bizony pici manómat szoktatom bölcsibe, mert anya megy majd hamarosan vissza a közönybe. Sok vidám, boldog, nyugodt perc most szívemet marja, mert nem lehet mellettem majd szívem pici sarja. Anya megy bizony vissza dolgozni, mégha kedve nem is csalja oda, de nagy úr a muszály, s most mutat bizony oda. Szívem vérzik csak titokban, mélyen, hogy nem lehetek mostmár minden percben az én kis ördögömmel. De jól megy neki a szoktatás, már játszik is sokat, s ma bizony beült a többi gyerek közé és ügyesen nassolgat. Picasso lesz belőle hiszem, mert 2 évesen, gyönyörű színeset festett az én kicsi kincsem.

 


3. Sonkoly Éva   (#2110)

2008. július 23. 19:18

Itt ti tizenhárom részben rimeltetek éppen mikor eső után haza értem. Ilyen nyarat ki látott?Még a veréb is reszketve ázott. Forró teán melegítem kezem, hogy pár rímet kopoghassak itten. Hogy másnak is kedve legyen tovább gondolom majd este...talán melegít kedvesem...(kérlek fejezd be,Te!)

Válasz Anda hozzászólására (#1705).

 


4. Lukács Mária   (#2077)

2008. július 22. 17:02

Eljött az est, a család alszik, csend borult a házra. A kanóc csak nálam ég, kezdődhet már gondolataim feldolgozása. Néha papírra vetem, néha vászonra festem az elmúlt időt, vagy az elkövetkezendő jövőt. Gondolatok belülről fakadnak, lentről a barlang mélyéről. A természet és az ember, így összeolvad, s kint düböröghet a világ, de itt bent a szívem, boldogságot s szeretetet kiált. Így, egy leszek veletek, ezen a rögös nehéz pályán.

 


5. Anda   (#2037)

2008. július 21. 20:32

Látom gyűlik a rímes kis sereg... Itt bizony senki nem kesereg. Nem osztunk észt és bölcselkedünk mások felett, egyszerűen írjuk csak, mit a szívünk szeret..egyszerű kis rímeket. Nagy boldogság uralja ám szívemet, mert természet meggyógyította gyermekemet. Nem volt nagy baj, csak egy kis laktóz fránya, de már bánja kánya, köd előtte, köd utána!

 



6. Anda   (#1878)

2008. július 15. 22:12

Mucha Tamás és Veronai. Jó titeket is itt látni. Bizony a verselés nem lehet kényszer... egy-egy rím, viszont lehet ékszer... oly szép és kecses, vagy nemes és becses, bölcs vagy tán egyszerű...minden rím nagyszerű!

 


7. Mucha Tamás   (#1872)

2008. július 15. 12:48

Nem jöttem közétek nagybetűs névvel, Csak firkálgattam, olykor szerényen, olykor hévvel. Gondolataim látom valóságos képben, Maguktól születnek, e biológiai digitális gépben. Néha szép álom, néha hamis illúzió, Néha hangulatos idill, néha sötét vízió. Néha azt hittem tilos, néha, hogy szabad, Vajon melyikről árulkodnak, rég elakadt szavak? Álom csupán az mi történhetnék, Magam lettem kapocsból feszítő ék. Szándékom volt mindig tiszta átlátszó víz A válasz mindig szép, de talányos kvíz. Előttetek állok tán hamisan dőrén, De, szeretnék állni tisztán igazan pőrén. Címet, rangot, idáig soha sem bírtam, s nevemet mindig csupa- csupa kisbetűvel írtam. -O-

 


8. Veronai   (#1845)

2008. július 15. 01:11

A rím, nem rém. A vers, nem krém, melyet, csak úgy kenjük, mint mézet a kalácsra. No és a pogácsára mi lesz, mi az, mit rákenhetsz? A rím, nem rém. A rím nem kényszer. A rím jön és olvashatod: Nem az a feladatod, hogy a verselés kényszer. Nem. Verselni egyszerű. Nézzed. Üdv: Veronai

Válasz Anda hozzászólására (#1705).

 


9. Anda   (#1798)

2008. július 14. 09:56

Szia Maja, Ruder Jana. Itt vagyok biz' én is újra. Új rímeket faragok, strófákat alkotok. Örülök az én kis "hadamnak", így esélye van egy-egy újabb, rímes gondolatnak. Csúnya itt az idő, az eső is esik, de kedvem a verseléstől soha nem szűnik.

 


10. Maja   (#1793)

2008. július 13. 19:02

Nem vagy e hitben te egyedül, Velem a kis had kiegeszül. Faragom en is, ha kell vagy nem Talan mar negyen vagytok velem!

 



11. Anda   (#1728)

2008. július 11. 10:20

Hogy valami értelme is legyen, leírom nektek, itthon vagyok GYESen. S te Ruder Jana, mit csinálsz, ha nem rímet faragsz éppen?

 


12. Anda   (#1727)

2008. július 11. 10:13

Végre jött ide valaki, talán tudunk is együtt rímeket faragni. Ruder Jana jött és írt rímet, Anda szíve most a boldogságtól nevet.

 


13. Anda   (#1705)

2008. július 10. 23:19

Látom, nem jön verselni senki, strófát vélem senki sem mer írni? Így nem jön a téma és az ihlet, írjon már valaki kis verset.. Együtt jobban megy minden! S én egyedül lennék e hitben?