vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Viharra várva.

Szerző: RéziDátum: 2008. április 30. 23:22 Műfaj: VersCimkék: csahos, kopóktól, könnyítsenek, dacolva, villám, vakító

Mint csahos kopóktól űzött vágtató vadak,
az égen ólomszürke nehéz felhők
baljóslatúan,vészesen robognak tova.
Áthömpölyögnek a Koppány-folyó felett,
de a dombok meredek lábánál megtorpannak,
hogy iszamos hólyagjukon könnyítsenek.

A folyó szürke ködfátyolba burkolta magát,
az élőlények hangja lassan elcsitul,
ők már érzik a leszakadó zivatar szagát.
Dacolva a kitörni készülő égiháborúval,
a hordalékos parton,egy magányos alak áll,
ő megörökíteni jött ezt a csodás égi csatát.

Villám lobbant az orm felett,ezüstben úszott a táj,
mint meseországban,minden kő és bokor életre kelt,
oly varázslatos az egész,hogy már szinte fáj.
Vakító csápok ragyognak és tűnnek el a völgy felett,
majd dübörögve az égzengés hangja száll,
a moraj gördült a folyón s hal el a domb megett.

2008.03.12 Rézi.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket