Vikinek

Szerző: JuhiDátum: 2008. május 19. 22:02

Műfaj: VersCimkék: vers

Te lehetnél nekem a világ, ha akarnád,
rólad szólna minden vers, szóvirág,
rólad szólna a remegés
és eltörpülne a világ minden közönye,
és lenne minden oly szilárd,
ha gyönyörű szemedből a biztató
fény a lelkemig hatolna,
s rá finom réteget pakolva
elmerülnék a bizarr boldogságban
egészen mélyen a talpamig.

Viktória! Úgy ízlelgetem e gyönyörű nevet,
mint valami földöntúli cukrászsüteményt,
és megállok, és mosolygok,
és nem hiszem el, hogy lehet,
hogy az élet lehet veled,
hogy talán egyszer az ajkam az ajkadhoz ér,
és dübörögni kezd a vér az ereimben,
ahogy feloldódok lelki sebeimben,
mert talán Te vagy a lány, akire vártam,
és most azt hiszem megtaláltam
a semmit, a mindent, a csodát,
az istenek ostorát...

Áh, de inkább hagyjuk!

Már megint csak az ócska vágyódás az elérhetetlenhez,
hiszen a valóság sohasem kegyelmez,
mert az álmodás helyébe lép a lét,
a romantikát rombolva szét,
átölel súlyos karjaival.