vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Virraszt az álom...

Szerző: Pápai IldikóDátum: 2008. március 23. 01:39 Műfaj: VersCimkék: vers, tavasz, álom

Pápai Ildikó

 

VIRRASZT AZ ÁLOM…

 

Virraszt az álom, nem leli nyugtát,

rigók hallatják hajnal daluk.

Késik a homály, tolja a reggelt,

résnyire nyílnak néma kapuk.

 

Ablakok ráncát simítják fények,

lesütött szemmel kondul a dél.

Nyirkos időben kémények fáznak,

dús tavaszt titkol önzőn a tél.

 

Színtelen arccal, fáradt marokkal

vonszolja percét lassan az est.

Tompa kedvének mély baritonján

hörög az éj, ma bánatot fest.

 

Űzi a nappal minden reményét,

lomhán liheg, míg trónjára lel.

Megpihen akkor, magányát ölti,

fakuló kékje némán perel.

 

Törvény és cél a marcona harc, mit

fény a sötéttel végtelen vív.

Talány az idő, foglya a térnek,

terve tanulni, dönteni hív.

 

Tárul a Minden áradó lénye,

csendes intelme rendre terel.

Nem tud: csak lenni. Életre hívni,

magára kezet sosem emel.

 

Bolyong az álom, körbeér egyszer,

sápatag arcán motoz a Nap.

Kimerült társát keblére fonja,

útján a rejtély továbbhalad…

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket